Covid-19
Ott volt a félelmem bágyadt két szemében,
gyorsan szertefoszlott majd minden reményem,
szemgödrében a múlt - tegnap-óceánja,
sarkon túl várta az angyalok világa
Kis karácsony, nagy karácsony,
hová tűnt a maszk a számon?
Ha nem látod, otthon vagyok,
nem büntethetnek a nagyok.
Székesfehérvár, 2020 tavasza.
Oly hatalmas, olyan derék,
magányos most a nagy kerék,
nem fordulhat - áll magában,
üres fülkék csendmagányban
Covid-19
Maradj otthon,
ha teheted,
erősítsd a
szervezeted
Húsvétkor is elküldhetem
virtuális üzenetem -
sajnos, most nem locsolkodunk,
inkább bölcsen gondolkodunk
I.
Hangzavar volt, káosz, ricsaj,
förtelmesen harsány zsivaj,
énekelt egy vészjós szirén
poshadt tenger bűzös vizén
Nincsen suli, se koli,
se kocsma, se buli.
Maszkom van, mint szájfedő,
virágba borult temető.
Friss kávé az asztalon,
csak te hiányzol mellőle.
Halotti lepel a sírodon.
Nem volt erőd, hogy ezt legyőzze.
Panda média
Szomorú ez leány,
meg is lészen veszve,
látá ám az Úr ezt,
hogy el vagyon ez cseszve.
Lassacskán telnek az órák
Néha egy-egy ember kószál
Néma utcák halk zaja
Óvatosan lépkedő cipő koppan
Mondok neked valamit,
Figyelj ide, kérlek,
Valami nincs itt rendjén,
És nagyon is félek
A hatalmas fertőzésnek
Megemésztő tüze bánt.
Laposítsd el a görbéket,
Gyönyörű kis tulipánt!
Emlékszem még, mikor
Az első hírek jöttek,
Csak pár cikk egy vírusról,
Egy piacról, ahol az emberek adtak-vettek,
Hamarosan ez a tévében is ott volt,
És arról szólt, hogy mennyi is a holt,
Csak pár tíz-húsz, az pedig nem komoly,
Távol van az! Gondoltuk mind egykoron...
Markolják az ágat
a száraz levelek
néptelen az utca
megkésve sietek
nem világít füzér
az áruház oldalán
elfeledték felkapcsolni
nem is volt fontos talán...
Pár perce a karácsony rohant át
a nappalin, - tél lett, én ijedten
tűlevelet köpködtem, és gyantát,
s a "Ne lőj rám!" kitűzőt kitettem.