Család
Nem suhantak még a gyerekkori nyarak,
de már akkor is élénk volt a képzetem...
...Családjának népe éreztette fényét.
Odaadással jellemét felékesítik.
Képzelettel szellemét benépesítik.
Köpködés és haragvás,
Egymásnak is aláás,
Önzés, ármány, csalódás,
Ilyen ez a vallomás.
Leoltottuk már a villanyt,
de még nyitva a garázs,
látom, hogy a kazánunkban
piroslik még a parázs.
Már kihunyt fényekkel olvasod az esti mesét,
s a hercegnek sincs többé lova.
Mérgező, guruló dobozban utazik elém
csak muszájból, mert neki nincs hova.
eltakar a kudarc,
mit belém neveltél.
emlékszem a redőkre,
mikben engem szerettél
úgy, ahogy csak te tehetted,
úgy, hogy sose feledjelek.
Szívem, nem tudom, mit mondjak.
Vár tán egy új holnap.
Karácsonyra készülődünk,
ajándékokat veszünk,
minden kedves rokonunknak
ezzel örömöt szerzünk.
Élt egyszer egy kicsi legény,
szegény faluban lakott,
minden reggel imádsággal
kezdte el az új napot.
Születésnapodon
legyen szép a napod,
vörös rózsacsokor
díszítse ablakod.
Talán ma áldás száll az egész világra.
Megváltó sem jön el este majd hiába.
Szeretet költözik emberek szívébe,
nem lesz most egyedül, hiszem, senki végre!
karakterek 2.
Nem bántam meg semmit, mit eddig megtettem,
takarítottam koszt, mocskot... és szerettem,
költöztettem sokat, magam is költöztem,
libát is tömtem, csirkét, sertést neveltem.
Fénnyel táncol az ég,
Nem búcsúztat még,
Most is szépet remél,
Hogy holnap újra felkél.
Szürke égbolton lágy fény dereng,
Hűvös érintéstől a test megremeg,
Bús álomból ébreszt a magány,
Ma még a remény táncra hív talán.
Ismét együtt voltam
a kis angyalommal,
mi hosszú sétára indultunk,
az első hintáig jutottunk,
itt rám fonódott, mint egy inda,
mert neki mindene a hinta.