Család
Vigyázz a fára, hogy ne száradjon el,
figyeld a létet, minden nap felel,
törj utat mindig, szó ha megfogan,
akkor élhetsz majd ismét boldogan!
Azért jöttünk ma itt mindannyian össze,
hogy ez az ifjú pár szívét összekösse.
A házasság szent kötelékébe lépve,
örök hűséget fogadnak mindörökre.
Drága gyermekem, sose felejtsd,
Anya, Apa téged mindig szeret,
Történjen bármi, nem számít,
Karjaink fognak körbezárni...
Sohasem vagy egyedül,
Család, barát vesz körül.
Őrzőangyal vigyáz rád,
Ne szomorítson magány.
Mennyi lesz a szállás
sátorban vagy háznál?
Átok lesz vagy áldás,
ha nem az lesz, mit vártál?
Esküdj egy életre,
csodákra fényekre,
lobban a szerelem,
s hozza a felelet,
lángjával elvakít,
szeretni így tanít!
Kerekded gyermeket leltem egy hete.
- Ej, te! Nem lelem gyermekem!
Eme csemete nem lehet egyszemem!
Nem-e? De! - Menten ledermedek!
Tiszta égbolton ezer csillag ragyog,
Vajon a hazatérőnek utat mutat?
Az éjszakába kóbor kutya ugat,
Éj Atyának énekel éji altatót.
Nem értheted, amíg meg nem éled,
benned eddig hol rejtőzött?
Az a hatalmas, érző lélek,
ami az apasággal kezdődött.
Legyen béke minden házban,
kisgyermekek családjában,
ébredjen fel a nevetés,
ebből ne maradjon kevés!
Ez az ünnep kicsit távol
tölthető a rokonságtól,
mégis él a hálaének,
dallamai összeérnek.
Míg szerettek, együtt vagytok,
tudod, hogy ki mit akar,
aztán mindent hátrahagytok,
napfény után zivatar.
Ott él a kalácsban,
karácsonyi fényben,
gyermekek szavában,
anyának szemében,
nagy hideg estékben,
neked adja lángját,
s az adventi éjben
hirdeti hatalmát!