Csalódás
Magányos vonat visz tova,
Útja sem volt jó soha,
Célja is csak mostoha,
Így marad meg egymaga.
Öreg Hold az égen egy történetet mesélt
arról a kislányról, ki mindig szívből remélt.
De ahogy rohantak a gyorsan pergő évek,
egy pillanat alatt a kislány is felnőtté érett.
Akartalak, de meg nem kaptalak...
Békén téged én sosem hagytalak.
Hosszú ideig tetszelegtél előttem,
Szemembe mondtad, mindig bejöttem.
Fenyőfákon fény ragyog,
olyan, mint egy álom,
téli idő vánszorog
botladozó lábon.
Egy percre megállt az idő,
egy percre szerettelek,
egy percre hatott vonzerőd,
egy percre rabul ejtett
a tekinteted.
Égen régen veres tenger,
Emlékezni máig sem mer,
Hirtelen jött látomás...
Helyezkedés, új szemlélet,
Alakváltás szüntelen,
Biztonságát keresi
Mindenütt a becstelen.
Szelídség szitál a kormos végtelenben,
Álmatlanul tart egy elkésett ölelésben.
Bárcsak értenéd, nem néznéd!
Mikor mindig mindenki mindenhol téged lát,
Lélegzet megáll, az éjbe áll!
Benned az a jó,
Hogy (másoknak) többet adsz magadból,
Ez jön belülről, mi kiragad a mélyből,
Emel ki a többiek szeméből~~~~
Mikor szerelmed folyóba ömlik,
A csend körmenetbe fonódik.
Elfogyó Holdon...
Tovább haldoklik...
Ez álom, mégis várom, csak kiszakad belőlem,
mikor beelőz egy árnyék, egy lány, egy árnyjáték...
De kívánom! Varázslatod lesz szolgakabátom!
Van egy patak lenn a völgyben,
ott énekel rózsabokron egy madár,
megvárom én a kedvesem,
hajamban piros rózsaszál.
...paplanba tekered,
hogy hátadhoz simuljon -
ezt szereted.