Csalódás
Én soha nem éreztem hiányod - apám,
tündérgyermekkorom kalitkába zártad,
elrepült az élet bűzös kocsmák zaján -
stanpedlis poháron keresztül csodáltad
Jobb kell tőlem?
Keress és találj...!
Rosszabb kell nálam?
Bocs, hogy más a vágyam...
Hideg vagy, mint a borotva éle,
és elmetszed a felhőket.
Avagy az első csalódás
Gábor vagyok, tisztázzuk ezt mindjárt,
nehogy később főjön a fejed!
Gyermeknap van, feltörték a kincstárt,
pazarolják ránk a pénzeket.
Köddé vált álmok, megfagyott vágyak,
szívemre ráült újra a tél,
jéghideg könnycsepp perzseli arcom,
páncélom ezüst, nemesacél.
Felkapott a remény, hintázott velem
Mint szikrázó napfény, ragyogott nekem!
Kiült az arcomra mosoly formájában
Éreztem, benne van a szívdobogásban.
mennyekbe pokolba
gyengéden mostoha
ámítás szerelem
kegyetlen kegyelem
akárhol alkalom
soha több akarom
szétfoszló remények
jönne már elkésett...
Ablakom alatt tündöklő hóvirág,
a legtisztább színekben ragyogtál,
fagyos talajból feltörő boldogság,
szépségeddel engem kápráztattál.
Anyám haknizik
Az emberek azt hiszik,
Hogy aki olvas pl krimit...
Jönnek, és csalódásokkal
langymeleg boldogítanak.
Elpusztítanak lelkedet
rágó, emberevő halak,
és a tömeg, mely elnyomna,
inkább taszítani vágyna...
...Minden értékemet levetted...
Megcsupaszítva hagytál el,
Többé már vissza se nézel...
Csak én jöttem meg, kedvesem,
Bocsánatot kérek csendesen.
Szép volt meg jó,
Remélem, visszahozható.
Magamban
Lassan törtem az életnek súlya alatt,
De segítőm el nem maradt.
Az idő néha gyorsa-lassan szalad,
Száz a szó, mi torkomon akad.