Csalódás
XXXI
...Mert ma van a boldogság gyászolása,
Utolért a csalódás szegről, végről,
Az élet furcsa fintorának hála.
Elmúltunk, mint a szivárvány,
Kiderült, nyomvonalunk vakvágány.
Mentünk mindketten, de más úton,
Te az egyiken, én meg a másikon...
Mindennapi feketém
Kávéillat lengi körbe a szobám;
nagy huncutul zugból zugba kandikál...
Merengve ült a lány a Szajna-parton,
rózsaszirmokat sodort a víz,
kis fellegekben vöröslött az alkony,
s fényben állt a Louvre-piramis.
Verset írtam hozzá. Kevés.
El is szavaltam, az is kevés...
Ajtót nyitottam, nem jött be senki se.
Neki nyitottam, nemcsak résnyire...
Festettem vásznat színekkel, de mennyivel!
Azt írta: bókoljak másnak ennyivel.
Miért érzem, hogy olyan vagyok,
Mint egy falevél - melyet visz, sodor a szél?
Mint egy fa, melynek nincsen gyökere,
Mely ágaival kapaszkodna,
De csak sodródik, s az élet néha megtapossa.
Belém reményeket tápláltál,
Vagy csak az elmém játszott?
Szavad szívemnek hirtelen
Szép kis gödröt ásott...
...te buta, buta lány
Mi a remény? Vágy és álom.
Úgy is indul, lepkeszárnyon.
Szellőrózsa szirmára száll,
Pillesúlyát bírja a szár.
Virágillat lengi körül,
Boldog jövőt nézve örül.
Olyan szép az ég,
Így én sosem láttam még,
Úgy virágzik a Föld,
A fű mégis túl sötéten zöld...
Összetörtél teljesen, elsírtam minden könnyem,
Rajtad bánat sem ült, ellöktél magadtól könnyen.
S hogy fejezzem ki hiányodat minden percben?
Hogy érjek partot az általam sírt könnytengerben?
Vörös fényt izzad az ég,
ujjam közé fújja a szél
levetett maszkodat,
hogy elfelejtsem igaz arcodat.
Anno és most
Már letűnt minden, minden, ami szép volt.
A közöny ködébe fúltak az álmok,
S összefogás helyett álszent röpködnek
Az egymást vádoló alpári átkok.
Messzi tájakon bolyongtam szerte én,
bejártam szivárványt s a szürke, kék eget,
útjaim viszontagsága kész regény,
de a tegnapok hamvain nem élhetek.
Azt hittem, a felvásárlási láz
csak valami médiafelhajtás.
Elfogyott a liszt, a cukor, a tészta,
és egy kicsit sem volt összetartás.
Ha megértenéd, amit ajkam ki nem mond,
folyton rajta csüngenél, hogy megszólaljon.
Ha megértenéd, hogy szemem mitől csillog,
azt figyelnéd, mikor látsz benne csillagot.