Csillag
Egyszer volt egy kis róka,
Rátalált egy nagy lyukra.
Csillaggömbje begurult,
Bolyhos füle lekonyult.
Én azt hiszem:
Ha a szemed Nap,
Hold vagy csillag volna,
A világra
Sötétség borulna.
Édes álom
Leszek a Holdad ha akarod
Fényemből szórok Rád csodás lágy takarót
Forró puha ölelésben elringatlak...
Szilveszter éjjelén
ezer csillag ragyog,
fagyosak lettek már
a téli hajnalok.
Csillagfiú, csillaglány
hintázik egy fenyőfán,
gyertyafényes decemberben,
hangulatos téli esten
díszbe borul a szobám.
Bár még sötét van,
valami készül,
érzem magamban
mélyen, legbelül.
Csendül az ének,
gyúlnak a fények,
büszke fenyőfán
gyertya köszönt.
Sóhaj száll az esti szélben,
bogár koppan szürke fényben.
Halk ima kéri az áldást,
bűnös szív a megbocsátást.
Simogat az érzés, mint egy puha paplan, beteríti testem,
az Égre nézek, és csak a csillagokat lesem.
Ha csillag volnék,
lelkekbe ragyogást hoznék,
legnagyobb sötétségben tűnnék fel,
mint fénylő remény, mely átölel.
Miért oly fájó
minden ősz, és
miért gyönyörködünk
a szép tájban?
Mélységes fekete csillag
Öblösen vetemedik el,
Bomladozó anyag alatt
Kényszerűen nyomva...
Szerelmes csillagok,
Látjátok, itt vagyok.
Alattatok állok,
Dühös szavakat kiáltok!
Hófehér a lelked,
és oly magasan száll
tisztakék égbolton
egy aprócska madár -
gyöngyházfényű tollán
a szabadság öröm,
hogy vegyem kezembe,
talán összetöröm...