Csillag
Cipőtől indultunk
Arcig jutottunk,
Ha nem vagy velem, kilyukadok,
Mint a régi lufid,
Ha mosolyog a pofid,
Születik egy csillag az égen,
Emlékszem, milyen volt régen,
Amikor lefotóztad...
A polc alatt, a polc felett
jót mulat rajtam valahol.
A szék felett, a szék alatt:
ujjával zongorázva dalol.
A szívedet szép apránként osztogattad szét,
Az enyémmel pótoltad ki végül a helyét.
Most én vagyok, aki belül igazán üres.
Arra kérlek, hogy a szívvel engem is szeress!
Csillagjegyek versbe öntve 12/2
Halak
Halak legfőbb ereje: hogy képzelnek.
Legnagyobb erősségük: az érzelmek!
Kifinomult fantáziával rendelkeznek,
TiszTánlátásra teremtettek!
Fürkészted már éjjel az eget,
mikor lámpa fénye nem vakít?
Millió csillag ragyog neked,
nyugodt fényük valamit tanít.
Van az úgy, hogy elfárad már a lélek,
és visszatérne az égiek népes seregéhez.
De valami mindig űzi még, és hajtja,
mert a test örökkön csak őt akarja.
Szállj fel magasra
lelkemnek sóhaja,
fényesen ragyog már
karácsony csillaga,
tündöklő, tiszta fénye
a szabadba csalogat,
estharang kondul,
oly meghitt a pillanat.
Hold-cipócskát megszegik,
ég-habjával megkenik,
lecsurran az alkony-méz,
pille-pehely pilinkéz
Felment a csillag az égre,
egészen fel-fel, délre,
Jeruzsálem szép egére.
Este van már, este,
csendes az éjszaka,
a korom sötétben
hogy találok haza?
Sötétek a csillagok
e bűnös hajnalon.
Hiába közeleg a karácsony,
ha minden jóság a porba hullott.
Szülőhazám nekem nem otthonom,
Anyanyelvem már csak dadogom.
Idegen országban élek,
Idegen nyelvet beszélek.
Suttog a fenyves,
álmodik csendben,
várja a percet,
ünnepre kész.
"Leszállt a csendes éj,"
alszik már a város,
Hévízi tó vizén
holdsugár futkároz.
Álmaim mesés, csodás honában
pufók kis felhők kergetőznek.
Szélkutyák falka égi otthonában
egymásban puhán mind elmerülnek.