Csillag
Éjszaka született. A márciusi égre
a tavasz épphogy felírta képeit.
Az Esthajnalcsillag a magasból lenézve,
az újszülöttre szórta hívó fényeit.
mikor hullnak az angyalok
messzi-messzi mély sötétje
benne porként fagyott könnyek
fagyott könnyek lelkek gyöngye
feketék mint éj sötétje
Csak bámulnak, de a szívük sosem látott,
Tán azt sem tudják, mily nagyon bántott,
Mikor vágyak nyomán önmagam lettem,
S nem értettek, nem szerettek engem.
Hogyan is érthettek, szerethettek volna?
Vajon mit mesélnek a csillagok?
Vajon mit mesélnek a csillagok
Éjszaka, mikor előbújnak,
És egymással csendben társalognak?
Mikor mindenki alszik, s ők ébrednek,
Ezek a többmilliárd éves lények,
Vajon mit mesélnek a csillagok?
Felnézek a csillagos égre,
kifejezetten vágyom fényre,
valami reményt nyújtó pontra,
feledni, hogy túl sok a gond ma.
Hosszú éveim súlya alatt
Szemem fénye lassan megkopott.
Évek múlva láthattam mégis
Köröttem felnövő csillagot.
Két szemed szebben ragyog, mint sarkcsillag az égen,
Gyengéd kezeid érintése többet ér, mint minden.
Ki rosszat űz, máshová kergeti,
hol még talán szépek és boldogok,
hol a jó még az esti ágyát veti:
fekete égen fényes csillagok.
Itt van a május, halk morajával,
festi a rétre a tiszta csodát,
száz szín a szikra, a tarka virággal,
újra teremti a harmóniát!
Cipőtől indultunk
Arcig jutottunk,
Ha nem vagy velem, kilyukadok,
Mint a régi lufid,
Ha mosolyog a pofid,
Születik egy csillag az égen,
Emlékszem, milyen volt régen,
Amikor lefotóztad...
A polc alatt, a polc felett
jót mulat rajtam valahol.
A szék felett, a szék alatt:
ujjával zongorázva dalol.
A szívedet szép apránként osztogattad szét,
Az enyémmel pótoltad ki végül a helyét.
Most én vagyok, aki belül igazán üres.
Arra kérlek, hogy a szívvel engem is szeress!
Csillagjegyek versbe öntve 12/2
Halak
Halak legfőbb ereje: hogy képzelnek.
Legnagyobb erősségük: az érzelmek!
Kifinomult fantáziával rendelkeznek,
TiszTánlátásra teremtettek!
Fürkészted már éjjel az eget,
mikor lámpa fénye nem vakít?
Millió csillag ragyog neked,
nyugodt fényük valamit tanít.
Van az úgy, hogy elfárad már a lélek,
és visszatérne az égiek népes seregéhez.
De valami mindig űzi még, és hajtja,
mert a test örökkön csak őt akarja.