Csillagszóró
ember beszéde az újévvel
Kipp-kopp,
kipp-kopp!
Ki vagy?
Újév vagyok, s
nagyon fázok,
nyiss ajtót,
bemennék hozzátok!
Fodrozódnak a
Fehér, súlyos hófelhők.
Hóesés gyenge.
*
Fenyőágakat
Az udvaron átfesti.
Megjött a karácsony, amire oly régen vártunk, vártál,
Teljesüljön álmod, vágyad, amiről sokszor álmodtál!
Szeretettel és békével teljen el a szíved,
Bensőséges boldogság végleg szállja meg lelked!
Gyerekvers óvodásoknak
Halk csengettyű, csillagszóró,
a szívemben szeretet,
így várlak én minden évben,
édes Jézus, tégedet.
Készül a nagy attrakció,
varázslatot főz a mágus!
Recseg, száll sok csillagszóró,
dolgozik az apparátus.
A karácsony estéről...
Kutyaugatás...
Száncsengő is hallatszik...
Szentesti séta.
Hová tűnt a szeretet,
Egész évben hol lehet?
Karácsonyfa csillog-villog,
A sok csillagszóró ragyog.
Minden ágán apró harang,
Halkan csilingel, ding-dang.
Csillogó az ablaküveg,
benézhessen minden gyerek.
Karácsonyfa szép zöld ágán
illatozó mézeskalács,
piros alma mosolyog ránk.
Félelmet keltenek a szívekben, a lelkekben.
Mégse foglalkozik komolyan velük senki sem.
Minden évben augusztus derekán látjuk őket.
Mint ezer csillagszóró, borítják be hajnali egünket.
Poéta magánya, karácsonya... 1
Magam vagyok itt a sötétes lakásban,
Bár kislámpa ég a dolgozószobámban.
Este elfogott ez a nagy magányérzés,
Szeret-e engem valaki... lélekérzés.
Poéta magánya, karácsonya... 2
Merengés
Lélekbetegség
A nagy elhagyatottság.
Pohár lesz a társ?
*
Papír előttem, de nem tudok mit írni,
Társaság kellene, rossz egyedül félni...
Nem sírok, csak bántja a szememet
A csillagszóró(n)k Fénye és a csepp
Megszeppent karácsonyfás szeretet,
Amely ilyenkor kicsit mindig szebb.
Sokaknak a jégvirágos karácsony is rosszkedvű,
Sok nekik, csömörlöttek, az élet tovább is egykedvű.
A házak díszítve vannak színes ledekkel,
De vannak, ki nem békések az emlékekkel...
Itt a karácsony, már csak jól meg kell élni,
Udvaron hófehér kép is ezt regéli...
Ma nem lesz magány, mindannyiunk reméli.