Csillagszóró
A napsugár csillámporként érkezett a szél ölén,
Millió gyöngyszem ugrándozik a víz színén.
Sok piciny gyémánt kergetőzik, fogócskázik,
Egymást utol, pedig fürgék, sosem érik.
Csillogó az ablaküveg,
benézhessen minden gyerek.
Karácsonyfa szép zöld ágán
illatozó mézeskalács,
piros alma mosolyog ránk.
Nem sírok, csak bántja a szememet
A csillagszóró(n)k Fénye és a csepp
Megszeppent karácsonyfás szeretet,
Amely ilyenkor kicsit mindig szebb.
Pazar ez az éj,
milljó csillag ragyog,
köröttünk csak csend,
most boldog vagyok.
Szent esténkre mikor csend ül,
majdan csengő csengve csendül,
fenyőillat árad, illan,
gyertyák fénye fel-felvillan,
itt van a karácsony!
Csillagszóró, apró parázs,
Fülbe mászó, égi varázs.
Egy csillagszórónyi pillanat,
szikrákban éledő emlékek...,
mennyi apró, villanó gondolat,
felejtésre ítélt törmelékek...
De jó lenne, ha itt lennétek,
karácsonyfa köré ülhetnétek.
Közben a gyertyák égnének,
csillagszóró fényében boldogan velem ünnepelnétek,
s én csak nézném messziről
szeretettől sugárzó, boldog arcotok.
Gyerekvers óvodásoknak
Halk csengettyű, csillagszóró,
a szívemben szeretet,
így várlak én minden évben,
édes Jézus, tégedet.
Készül a nagy attrakció,
varázslatot főz a mágus!
Recseg, száll sok csillagszóró,
dolgozik az apparátus.
Ha együtt van két ember
s a harmadik énekel, míg
készül a vacsora, s
születik újra meg újra
az évek szövetén
s az emlékek kezdetén
egy apró ember s Istencsoda,
s a könyvek oly régen...
Fenyőágán
Csillan, villan,
Ékes fénye
Sercen, pattan.
Gyertya lángja hívja táncra,
csillagot szór sziporkázva,
üveggömbre, fenyőágra,
s közben mintha muzsikálna.
A fenyőfa díszei közt
csendben, szinte észrevétlen
megbújik a csillagszóró,
s várakozik tettre készen.
ember beszéde az újévvel
Kipp-kopp,
kipp-kopp!
Ki vagy?
Újév vagyok, s
nagyon fázok,
nyiss ajtót,
bemennék hozzátok!