Csoda
szó-rakó
Ha a fa megszólít,
titkokat bontogat,
illata elbódít,
száguld a gondolat.
Életképek II.
Hogyha megérintett egyszer,
soha többé nem felejted.
Egész évben erre várva
készülsz balatoni nyárra.
Napfény küldte, eső hozta,
szép szivárvány kelt az útra.
Ünnepek
Szent Istvánunk ünnepnapján
fény csillámlik felhők rojtján,
felhők felett zeneszóra
szirmot bont az égi rózsa!
Mondd el Te, mi az értelme
citrom nélkül iszom a mai teám
megízlelem jobb-e így netán
kissé fáradtan keltem nem is időztem otthon
hogy mi volt ma velem veled megosztom
inkább mégsem tudod ez egy másik állapot
hogy tetszik ez a vers csak magad áltatod
milyen az amikor semmiről sem szól
most elmondom neked csak figyelj jól...
Ha picit úgy érzed, hogy most már tényleg elég,
Ha úgy érzed, hogy takarózol, a bőröd mégis még ég,
Ha azt érzed, hogy nincs már tovább előre,
Gondolj bátran szépekre, tavakra és mezőkre,
Ahol Te magad vagy, vagy vigyél valakit,
Fogjátok ki együtt a boldogságnak halait,
Kerüljetek szembe minden ellenszenvvel,
Próbáld a világot néha egy másik szemmel...
Itthon a szív
Édes hazám egy van, ez a szemernyi hely.
A kéz kezet talál,
A szív szívre talál,
A szeretet szeretetre,
A fény fénylő életre
A létezés néha olyan gyönyörű
És természetes, akár a Nap hajnali ébredése,
Amint ezernyi csodát csal az égre,
Vagy ahogy a pillangó száll fel, alá,
Miközben szemet kápráztató szépsége
Elsodor valami távoli, belső helyre,
Ahol leülepszik a zaj, elnyelődnek a kételyek,
Ahol lehasad a külvilág, és letisztul az értelem...
Kincsesládámban
A szívemnek legmélyében kincsesládám rejtezik,
elástam én, eltemettem boldog gyermekéveim.
Az élet minden csodáját rejti az a ládika,
itt az idő megkeresni, szomorkodni nagy hiba.
Tündérkéim, repkedjetek,
szépítsétek meg a teret,
javítsátok meg a házam,
többi munka ma még várhat.
Babarózsa rózsaszín,
baba arcán rózsapír.
Arany fürtje lokniban...
Sétahajó úszik
a vízen lefelé,
Visegrádon vagyok
útban hazafelé.
Csöndes este dőlt a fákra,
bíbor arca elborult;
zárta csőrét némaságra,
s rejtekére elvonult
Nézem őszinte, ártatlan tekinteted:
téged nézlek, kicsi ember, a kis csodát.