Csoda
Hallgasd a Föld szívét,
csak miértünk dobban.
Ezért kéne nekünk
megbecsülnünk jobban.
szívemben
Benne vagy a reggeli napsütésben,
a reggeli kávémban Te vagy a mézédes ébredés...
Érints meg...
Csodás festő a természet, ragyogó csillagokkal borítja be az eget...
körültáncolják a fénylő Holdat... csodaszép égi művészet!
Hallgasd meg a szív szavát,
Figyeld meg az érzelmek tavát,
Olykor csendes, olykor viharzik,
De mindig szól hozzád.
Holdsugár, Napsugár,
Zöldellő rétek,
Tenger és a kék ég,
Mind egy-egy csoda.
Látod a holdat?
Vajon te is csodálod?
Teljes fényében
Világítja meg a szíveket
S az egész világot.
Felhőtlen gyermekkor
Nagyi ölében...
- idejétmúlt,
szép emlék.
vitorlákat szélbe,
repüljön a sálad,
elringatom szépen
dióbél babámat.
Orgonapozsgás
Érzés a május;
Illatos zsongás
Tüllös fürtökön.
Békésen csörgedez
Csendes hajnalon,
Tükrével álcázva
Siet nagyon.
Pillangó szállt fel kora hajnal,
Azt súgta, él valahol itt egy angyal,
Útra keltem erdőn-mezőn,
Kerestelek már hegytetőn,
Itt talállak eme ház közepén...
Árnyékban pihen éjvándor,
Tőle már minden távol,
Vad korcsok kergetik,
Később nyomát sem lelik.
Vékony dongalábad,
égbe nyúló ágad
sárguló almákat rejt,
almafám, drága,
szívem titkot sejt!
Hűs koránnyal
Talpra pattant,
Nyűtt kosárba
Szemet mert...
Úgy adnám a végtelent -
az egész világnak,
a nyugalmat, mi bennem
tengerként árad.