Csoda
REGGEL I.
Aranysugarak
szöknek, lassan szemeit
nyitja a város.
Ahogy felkaristoljuk előttünk az életet,
Szembenézünk magunkkal, és érezzük az éveket,
Megélni akarjuk, ott lenni a pillanatban,
Amit elvettem tőled, már régen visszaadtam,
A lábnyomunk jellegzetes, amolyan örökre megmaradó,
Tudod, nem a lefele néző, hanem a felfele haladó,
Csöndben állunk most is, kezünkben egy üveggel,
Ha az én fámat akarod, nézz szembe a rügyekkel...
A szeretet az örök,
S mint zúgolódó tenger, feltörök,
S a sziklák éleit simítom s töröm szét
Meggyötört, viharos lelkemmel,
S ez az erő van, hogy letaszít,
S van, hogy égig emel
Zöldre vált a lámpa, mikor odaérek,
akad parkolóhely szinte minden téren.
Az emberek szeme, hogyha belenézek,
ismerősen csillog fényes melegséggel.
Tegnap még láttuk a Teremtés
megszámlálhatatlan csodáját.
Élet-halál forog, miként az orsó,
egymást váltják bölcső-koporsó.
Ez az élet... létünk kincse,
élünk, halunk aztán semmi sincsen?
Még csak pirkadat van,
osonva indulunk,
hogy anyák napjára
szép virágot hozzunk.
Kék... csillogó szemed,
szirmon... felragyogó...
Költőnek lenni
A költőnek dolga, hogy
mozogjon a tolla!
szó-rakó
Ha a fa megszólít,
titkokat bontogat,
illata elbódít,
száguld a gondolat.
Életképek II.
Hogyha megérintett egyszer,
soha többé nem felejted.
Egész évben erre várva
készülsz balatoni nyárra.
Napfény küldte, eső hozta,
szép szivárvány kelt az útra.
Ünnepek
Szent Istvánunk ünnepnapján
fény csillámlik felhők rojtján,
felhők felett zeneszóra
szirmot bont az égi rózsa!
Mondd el Te, mi az értelme
citrom nélkül iszom a mai teám
megízlelem jobb-e így netán
kissé fáradtan keltem nem is időztem otthon
hogy mi volt ma velem veled megosztom
inkább mégsem tudod ez egy másik állapot
hogy tetszik ez a vers csak magad áltatod
milyen az amikor semmiről sem szól
most elmondom neked csak figyelj jól...