Csodálatos
Minden, ami jó és szép, mit átélhet
ember, mérhetetlen talány nekünk.
Kilépve a végtelenbe, a láthatatlan
világra már nem lát tekintetünk.
Kezemhez simul
fáradt, dolgos kezed,
szívünk ritmust kalapál,
mikor vállamra hajtod fejed.
Életednek nincsen párja,
te magad vagy a csoda!
Csodálatos, hogy így megszülettünk,
s ebben gyönyörködni nem szűnök soha.
Éjjelente álomról álomra szállok, mint virágra a pillangó,
lopva életadó nedűt.
Libbenek én is álomkelyheken, s találok közte
hol mézízűt, hol pedig keserűt.
Gyönyörű volt az első együtt töltött éjszaka...
Vers a Lila Akáchoz
Mint valami édes álom,
Virág nyílik minden ágon.
Eljött a várt holdalak,
édes teherként hordtalak.
Szívem alatt büszkén vittem
törékeny fénysugarad.
Sarkcsillag
Kint, a sötét égen
úgy világít szépen,
nyughatatlan,
s távoli óriás ő,
égboltunknak dísze,
sárga-fehér a színe,
s ragyog!
Rebi, aki csodálatos,
fényes, barna hajjal.
Nem vagy miattam bánatos.
Az élet teli habbal.
Elmélázok az őszi színkavalkádon,
gondolataim messze vándorolnak,
szél fújta, száraz falevelek
kísérnek végig az utazáson.
Most már tudom
Csodálatos őszi napra ébredtem...
Útra keltem, bár ősz nem a kedvencem,
Ám a mai nap lenyűgözött engem.
Elmélázva hosszú sétába kezdtem.
Az életednek a része lettem,
amikor egyszer megszülettem.
Nagyon jó testvérek vagyunk,
nincs egymással semmi bajunk.
Dermesztő hideg uralkodik szerteszét,
Már várom a tavasz kezdetét.
Kabátok és a meleg kiegészítők a múltba vész,
Tél múltával és a ragyogó tavasz kezdetén.