Csodálatos világ
Ősz
Szememmel csodálva nézem én a tájat.
Hogyan írható le az, mit bárki láthat?
Ősztől színes fákat, száradó cserjéket...
Írásban hogy lehet visszaadni ennyi szépet?
Távol, hol hideg honol,
a sarki róka lohol.
Egy hosszú éjszakában
csodálni hív a vágyam.
Nyáron - esőben,
Ősszel - ködben,
Télen - hóban,
Tavasszal harmatban
járhatsz,
ha kedved tartja.
Talán százszor s ezerszer láttam e világot,
mely körbefog végtelen, néma pusztaságot.
What a wonderful world - hallom huszonhat év után.
Micsoda bizsergés. Micsoda szavak.
Barátok ölelkeznek az utcán.
A sziklatetőn ülök és magamban dúdolom a dallamot.
A világ maga a csoda,
remény és vágy,
de ha nem vigyázunk, mind élvész,
s akkor csak te maradsz,
mi lesz akkor, ha csak te és én.
Múlik velem az idő, telik az életem,
mindent, mit Istenem enged, megteszek,
kedvvel s kíváncsian dolgoztam fél évet,
bejártam hazánkat úgy,
hogy itthonról ki sem léptem.
Föld és a végtelen számú világegyetem
titkait
fürkészem, és közben én megfigyelem.
A föld
keringése a Nap körül, mint a kőszikla
hatalmas csillag körül.