Csók
Felhőtlen ég felé
nyújtózkodnak a fák,
rügy-bimbójuk pattan...
Cipőtől indultunk
Arcig jutottunk,
Ha nem vagy velem, kilyukadok,
Mint a régi lufid,
Ha mosolyog a pofid,
Születik egy csillag az égen,
Emlékszem, milyen volt régen,
Amikor lefotóztad...
Egy titkos érzés,
Ami, mint az időjárás,
Furcsa és különös,
De mégsem titkos
Az érzés,
Mert tudja ő is,
Az érzés kölcsönös.
Ketten együtt tökéletesek vagyunk
A vajat a mézre teszem,
A dinnyét kenyérrel eszem,
Az epret meg becukrozom,
De ha ajkad megcsókolom,
Érzem, semmi nem kell hozzá...
A Holdláng trilógia első része
Egy árnyalak járta a világot,
Már sok mindent látott,
A természet csodáit,
A sors háborúit.
Most érzem, hogy vagyok. S ha bevégzem?
Miről álmodik majd bomlott agyam,
és hol fog pezsegni a vérem?
Nekem te vagy a száz per száz,
Gyere, csókolj meg, mire vársz.
Mindennap egy küzdelem melletted,
Erősek a falaid, erősek a karjaid.
Golyókból gurítom neked a Földet.
Van, hogy úgy elemészt, van, hogy így könnyebb.
Adj igenlő csókot ennek a világnak.
Legyél te most a holnapja a mának.
Ápold a lelkedet, mintha gyermek volna.
Tedd őt szabaddá, hogy sose legyen szolga.
Szívd el velem az életed,
Mint a cigid,
Legyek én a legjobb bulid,
Legyek az instán az insta kódod,
Leszek a kedvenc kajád...
Mondd, mit érne az étel, ha nem kísérné íz?
Milyen lenne a tett, ha nem kísérné szív?
És mit tenne a törődés, ha nem lenne anya?
Semmit sem ér a dal, ha üres a szava!
Kortyolgatom a borom,
Közben gondolkodom,
Elszáll minden gondom,
Rád gondolok, édes Bobom.
Egy poéta vagyok, írtad, s hozzátetted:
Nem egy huszonegyedik századi költő...
Engem, Téged, Minket elemez majd egyszer
A távoli jövő?!
A lelkem sír,
de csak a mosoly látszik.
A testem ugyan még lélegzik,
de már semmi sem történik.
Az életem már nem létezik,
mert fáj érezni.
Orrom jobbra,
orrod balra,
majd fordítva,
oda-vissza,
szájad tilos,
de én okos,
- lehet szerinted
alattomos - vagyok...