Csók
Bíborban ragyog az est palástja,
hegytetőn táncol a napsugár,
ma árnyékos portrét fest a tájra
a szunnyadást hozó csendfutár.
...mint vihar a nyers habokat,
s a vágyakozás árvize önti
el kiéhezett tudatomat.
Te rám, s én rád néztem,
Megszűnt a világ egészen.
Zene szólt halkan, csendesen,
Magamat magad mellé rendelem.
Egy szó mit jelent?
Százszor, ezerszer...
Elmondva, elhullajtva, mint egy könnycsepp a porban...
Újra és újra...
Ragyog a kikelet, zsarátból tűz lobban,
pillangó-méz ajkad ízlelget, csókolgat.
Légy velem
Nem ezerszer...
Bár még egyszer.
Legyél velem,
Fogjad kezem,
Öröm nekem,
Ragyog lelkem.
Sok ezerszer...
Lám, újra betoppant életembe
Az érzék, az ifjúság királya...
Mára szép napot kívántam, a Napot ragyogni lássam.
Különleges nap a mai! Várom... teljesüljön vágyam.
Távoli ember
tiltott gyümölcs.
Ne kívánd másét!
Emberi erkölcs...
Csókot éjjel a Hold lehel felém,
szempillámon érzem ajkait,
álomittas bódulat fényegén
suhannak kék angyalszárnyaim.
Közelében minden reggel
nyugodt vagyok és békés.
Ugrik a béka kerek kis tóba
a gólyák elől,
ahogy csak bír,
- fátyol alól,
a ködből messze
feljön az égre a hajnali pír.
Sóhajodon ülök, rajta utazom,
ólom a levegő, átlátszó nyugalom,
ha puha ajkadtól bűnös a tudatom,
akkor az zsarátnok, nékem jutalom...