Csók
Szerettem, hogy vele kezdtem,
Hogy ölébe feledkeztem,
Örültem, hogy örülhettem,
Hogy a testét körülvettem.
sorra járom a helyeket,
amik veled lettek kerekek.
Felhő fürdik tó tükrében,
kacsintó Nap tünde égen,
hűs fuvallat arcon csókol,
rózsa bókol illatozón.
Márciusban zsong a vér,
Hajad suhanása hozzám beszél.
Minden illat körül megváltozott,
A föld egyre jobban szereti a napot.
Két kis néma papírbéka
Vagyunk ketten egymás mellett,
Kiknek néha minden téma
Átkot jelent áldás helyett.
Énekesmadár a szerelem,
vágyat, csókot és bókot ád,
s ha kettő reppen fel a fára,
észveszejtő, lágy szerenád.
...Az öledbe temetve,
Magam neked megadni
Szavakat nem keresve.
Felhőtlen ég felé
nyújtózkodnak a fák,
rügy-bimbójuk pattan...
Cipőtől indultunk
Arcig jutottunk,
Ha nem vagy velem, kilyukadok,
Mint a régi lufid,
Ha mosolyog a pofid,
Születik egy csillag az égen,
Emlékszem, milyen volt régen,
Amikor lefotóztad...
Egy titkos érzés,
Ami, mint az időjárás,
Furcsa és különös,
De mégsem titkos
Az érzés,
Mert tudja ő is,
Az érzés kölcsönös.
Ketten együtt tökéletesek vagyunk
A vajat a mézre teszem,
A dinnyét kenyérrel eszem,
Az epret meg becukrozom,
De ha ajkad megcsókolom,
Érzem, semmi nem kell hozzá...
A Holdláng trilógia első része
Egy árnyalak járta a világot,
Már sok mindent látott,
A természet csodáit,
A sors háborúit.
Most érzem, hogy vagyok. S ha bevégzem?
Miről álmodik majd bomlott agyam,
és hol fog pezsegni a vérem?
Nekem te vagy a száz per száz,
Gyere, csókolj meg, mire vársz.
Mindennap egy küzdelem melletted,
Erősek a falaid, erősek a karjaid.
Golyókból gurítom neked a Földet.
Van, hogy úgy elemészt, van, hogy így könnyebb.