Csók
Ezüstfehér hajad ősz,
Átfestette a szürkeség,
De szívem érző fáklya,
Még most is érted ég.
A vágy, mit érzek irántad,
Már nem hullámokban tör rám...
Közeleg a nap,
s szívem egyre boldogabb.
Hiányod érzem nagyon,
éjszaka veled álmodom.
Az érzések tengerén
érintette a szerelem szele,
rózsaszín vágy-fellegek
siklottak felettük,
ez a bódító ölelések...
Adj édes csókot minden vasárnap.
Hétfőn is érezzem ízét a szádnak.
Mert
galamb
lelkében
hamvadó tűz
már kihunyóban.
Szépség és szerelem,
Fellobbanó érzelem.
- Gyengéd Ős-erő...
Ölelje ünneped.
Oh, Természet, mily gyönyörű vagy,
szeretek gyönyörködni benned.
Vajon meddig tehetem még,
mikor szólítanak? Most kell menned!
Lényed a lényeg,
perzsel a csend,
hajnali fényben
újra dereng,
fordul a rend már,
lét, mi ragyog,
új szerelem vár,
hogyha hagyod!
Zuhanni szeretnék veled a szerelembe
csendben, benned elmerülve,
és innám a gyönyört, mit adnál,
majd megrészegülnék minden pillanatnál,
szemed kékjében örökkön fürödve...
Tavasz
Még hidegen fénylik a füstszínű reggel,
még hószagú harmaton siklik a Nap.
De érzem szívemben a rügy fakadását,
amint lelkem tüzével megsimogat.
A csók a lélek játéka,
Nemcsak a testiségnek árnyéka.
Búsan búgna szép meséket,
vitorlára szél ha téved.
Azt is szépen elmondaná,
az érett szem hogy hull alá.
Édes álom
Leszek a Holdad ha akarod
Fényemből szórok Rád csodás lágy takarót
Forró puha ölelésben elringatlak...