Csók
A Holdláng trilógia első része
Egy árnyalak járta a világot,
Már sok mindent látott,
A természet csodáit,
A sors háborúit.
Most érzem, hogy vagyok. S ha bevégzem?
Miről álmodik majd bomlott agyam,
és hol fog pezsegni a vérem?
Nekem te vagy a száz per száz,
Gyere, csókolj meg, mire vársz.
Mindennap egy küzdelem melletted,
Erősek a falaid, erősek a karjaid.
Golyókból gurítom neked a Földet.
Van, hogy úgy elemészt, van, hogy így könnyebb.
Adj igenlő csókot ennek a világnak.
Legyél te most a holnapja a mának.
Ápold a lelkedet, mintha gyermek volna.
Tedd őt szabaddá, hogy sose legyen szolga.
Szívd el velem az életed,
Mint a cigid,
Legyek én a legjobb bulid,
Legyek az instán az insta kódod,
Leszek a kedvenc kajád...
Mondd, mit érne az étel, ha nem kísérné íz?
Milyen lenne a tett, ha nem kísérné szív?
És mit tenne a törődés, ha nem lenne anya?
Semmit sem ér a dal, ha üres a szava!
Kortyolgatom a borom,
Közben gondolkodom,
Elszáll minden gondom,
Rád gondolok, édes Bobom.
Egy poéta vagyok, írtad, s hozzátetted:
Nem egy huszonegyedik századi költő...
Engem, Téged, Minket elemez majd egyszer
A távoli jövő?!
A lelkem sír,
de csak a mosoly látszik.
A testem ugyan még lélegzik,
de már semmi sem történik.
Az életem már nem létezik,
mert fáj érezni.
Orrom jobbra,
orrod balra,
majd fordítva,
oda-vissza,
szájad tilos,
de én okos,
- lehet szerinted
alattomos - vagyok...
Elcsókolatlatlan csókok, átöleletlen ölelések
Megint a jól ismert álmomban vagyok,
Ahol ismersz, szeretsz, veled együtt vigadok.
A Nagy ház folyosóin kereslek,
S te találsz meg az egyik teremben.
Karodat érzem, átjár a régi, jó ölelés,
És az egyre erősebb szívverés.
Ajkadon, mint nyíló rózsa illata,
szól a vágy mélabús hívó szava.
Ölelő karodban hogyha elveszek,
szemfedelem legyen simogató kezed.
Egy szó, mi elgondolkodtat,
egyetlen szó, melyben felismerheted magadat,
mint vörös alkony az égen,
úgy vár, mikor téged kémlel,
s megtalál, ha hazatalál, szíved
legmélyebb rejtekén hálásan hibernál.
Gátoldalnak lágy ölén
Bújt csókért a lány fölém.
Egyetlen, mi visszatart,
Hideg még a Tisza-part.