Csók
Szeretem a fénylő
tüzet a szemedben,
mikor a hold fénye...
Akkoriban úgy gondoltam,
hogy már soha többé nem
akarok szerelmes lenni.
Nem akarok még egyszer
valakit elveszíteni.
Őszi levélként hullik alá
szívem egy darabja.
...én meg az eső, szirmaidnak éden.
Te vagy a csend a szózivatarban,
én meg a vigasz akkor, hogyha baj van.
Néha kéne egy jó vers,
Néha kéne egy szép dal,
Néha kéne egy kéz is,
S néha kéne egy Angyal.
csodás pillanat
Csak egyszer szeretnék Veled álomba merülni karjaid közt,
és nem kérdezni, mi lesz holnap...
Váratlan esély,
mi éltünk vele.
Csend ül a szívemen, mosolyom végtelen,
benne a vágyam, és benne a szerelem.
Örökkön keresem, mi egykor elveszett,
emésztnek lángok, és emészt a szeretet.
Szeretet - gyűlölet,
Fájdalmas bűvölet,
Könny szökik szemekből,
Nyál szökik szájakból...
Érints meg...
Csodás festő a természet, ragyogó csillagokkal borítja be az eget...
körültáncolják a fénylő Holdat... csodaszép égi művészet!
elringatlak
Mit is adhatnék Neked, amit csak én adhatok?
Amiről tudod, hogy én vagyok...
Óh, te csodálatos álomjáró,
Tudod, mi vagy te nekem
Reggelen s hajnalon?
A legfőbb ihletem.
Zuhogó esőben álltam,
kis könnyed napfényre vártam.
Nehéz lelkem csupa jég volt,
ez az élet mélyre láncolt.
Ketten kémleltük a lenyugvó napot,
beszélgettünk, s adogattuk a lapot.
Hallgattuk a másikat és a vizet,
szeretetből vágtunk egymáshoz követ.