Csók
Mint a szikkadó föld vágyja
érintését friss esőnek,
úgy kívánnak sóvárogva
ajkaim csókokat tőled...
Pirkad már, a táj lassan fénybe merül
elnyűve, éberen az álom elkerül
mellettem, az ágyon bársony test terül
nyúzott orcámra víg mosoly derül...
Ha szemedre gondolok elolvad a szívem,
Ha orcádat látom elvesztem az eszem.
Egy szépséges hercegnő bújt el Tebenned,
Kedvesem szeretlek, oly jó lenne véled.
Lágyan szórja sugarát
Szemed csillaga;
Égő testem forrón fagy
A hulláson át;
Vad erőnk nem lát hibát,
Forrva összecsap.
Réges-régen messzi földön,
állt egy kastély, nem volt pöttöm.
Négy tornya szelte az eget,
ezzel kezdem versemet.
Néha elegem van a szavak tekergő ösvényeiből,
sétálnék sóhajtozva a tettek üde mezején
és örülnék annak az ürességnek, amitől
letisztult lelkemben éppen csendben születek Én.
Nekem csak egyetlen csók kell...
Hogy ajkam ajkadhoz érjen...
Hogy megsemmisülhessek halkan, szád őrjítő ízében.
Télen melegen tart, de a legédesebb nyáron.
Gyengéd puha kellemes, ha az ajkaim a szádon.
Gyertyaláng fényével
borult ránk az este,
kezem a kezedet
akarta, kereste.
Ó te csodás,
Fenséges érzés,
Testem megremeg,
...ha érzi eme érintést.
Ludbőrzik ember fiának háta,
A szerelem hatására.
Feldúlta lelkemet ez érzelem.
Ez nem lehet más, csak szerelem.
A szerelem, melyet annyira vártam.
Itt van, tessék: rátaláltam.
Egy csók arra tanít engem,
hogy a legszebb, a világon
itt és most, az igaz szerelem!
Nekünk találkozni kellett,
mert meg volt írva.
Mikor összefutunk nem megyünk
el egymás mellett
anélkül, hogy valamelyikünk
egy jó szót ne szólna.
Megbántottál,
már nem tudom mivel,
de ahogy a szemembe néztél,
fohászkodva:
- Sajnálom -
Úgy éreztem
mégse gondolja komolyan.