Csók
haikucsokor
ha megszeretnél
talán szép is lehetnék
- a legszebb - neked
*
hidat építünk
két egymás mellett folyó
valóság közé
*...
A megfejthetetlen
Táncol pilládon, krém-puha ágyon
nyárízű csókokkal hallgatag int.
Emléken libben, álomszín kertben
virághintából vágy-illatot hint.
Ragyog a kikelet, zsarátból tűz lobban,
pillangó-méz ajkad ízlelget, csókolgat.
hófoltos szántó
deflorált apáca show
fekete-fehér
Csókot éjjel a Hold lehel felém,
szempillámon érzem ajkait,
álomittas bódulat fényegén
suhannak kék angyalszárnyaim.
Nézz most úgy rám, mint a múltkor,
vállad fölött időn-túlról...
oly kajánul, oly cinkosan,
az élet nem vár, elrohan...
Újra ragyognak a fák, mégis belém
marnak éles körmükkel a reggelek,
szellőlányok lágy derekán -
a napfényszoknya megremeg...
Nem segít omm, se mély kilég-belég,
csillagképhez igazult ég-körök.
Minek az aranycsillós napkerék,
ha mindig tőled, s nem feléd pörög.
Sötét szemed elvarázsolt,
belenéztem, s újra nyár volt.
Tizenhét hópehely
horgolt hósipkák
hegyláncain holdsugár
hintázik halkan
*
kósza szélmosoly
korcsolyázik a tavon -
télbe zárt idill
*...
Csitult a vihar,
alszik a város,
az utca kihalt,
sötét és gyászos.
Ébren is szerelmet álmodok -
finom, lebegő szerelmet
mindig, mindenhová...
reggel a zúzmarás, kristályos fűbe
értem izzó lábnyomod,
az ablak üvegére csókjaink
maszatos körvonalát...
Ady verscím-vers
Őszi éjszakán Félhomályban Álmodom...
Játék a sorssal, Csókok, Mesék Még egyszer...
Minden csak volt, Átkozott a gondolat,
Utazás a múltban, A múltért Rád emlékeztem...
Bíborban ragyog az est palástja,
hegytetőn táncol a napsugár,
ma árnyékos portrét fest a tájra
a szunnyadást hozó csendfutár.