Csók
Felhő fürdik tó tükrében,
kacsintó Nap tünde égen,
hűs fuvallat arcon csókol,
rózsa bókol illatozón.
Golyókból gurítom neked a Földet.
Van, hogy úgy elemészt, van, hogy így könnyebb.
Csend ül a szívemen, mosolyom végtelen,
benne a vágyam, és benne a szerelem.
Örökkön keresem, mi egykor elveszett,
emésztnek lángok, és emészt a szeretet.
...én meg az eső, szirmaidnak éden.
Te vagy a csend a szózivatarban,
én meg a vigasz akkor, hogyha baj van.
Adj igenlő csókot ennek a világnak.
Legyél te most a holnapja a mának.
Ápold a lelkedet, mintha gyermek volna.
Tedd őt szabaddá, hogy sose legyen szolga.
Adj édes csókot minden vasárnap.
Hétfőn is érezzem ízét a szádnak.
Tavasz
Még hidegen fénylik a füstszínű reggel,
még hószagú harmaton siklik a Nap.
De érzem szívemben a rügy fakadását,
amint lelkem tüzével megsimogat.
Zuhanni szeretnék veled a szerelembe
csendben, benned elmerülve,
és innám a gyönyört, mit adnál,
majd megrészegülnék minden pillanatnál,
szemed kékjében örökkön fürödve...
...ki milliószor egykor átöleltetett,
most koromfekete felhők gyűlnek,
s festik be mérgükkel a kék eget.
Most csak éljük át a pillanat varázsát,
karod ölel, érzem szíved dobbanását,
gomolygó álomképek a néma csöndben,
emlékek remegnek szivárványkönnyekben.
Egymást boldogítjuk három éve,
Valentin napján megcsókoltál végre,
Remegett a szívünk s ajkunk,
Szerelmes csókban összeforrtunk.
Váratlan esély,
mi éltünk vele.
Ajkadon, mint nyíló rózsa illata,
szól a vágy mélabús hívó szava.
Ölelő karodban hogyha elveszek,
szemfedelem legyen simogató kezed.
Fürtök közül kikacsintó szempár,
fej oldalra biccen, a test üzen.
Mosoly villan fehérlő fogsorán,
feléje húz a vágy - lomha ütem...