Dal
Ahol felkelő napnak első sugara
Megérinti szürke hegyeknek ormát,
Ott, nagy Kárpátok völgyében fekszik,
Ó, a szép Magyarország!
Álmodom tán?
Vagy ez a valóság?
Nem tudom már, csak az rémlik,
Hogy a Nap fényesen tündöklik,
S én elveszem e ragyogásban.
Csak azt a dalt
soha el ne felejtsem!
Dúdolom halkan...
- nem jó ez így! -
Újra és újra kezdem,
hibátlanságra,
arra lelkesít,
- nem ronthatom el...
Ma a Nap is másképp ragyog,
hisz ez a születésnapod,
mit adhatnék vajon neked,
hogy érezd a szeretetem?
Jóindulatú
szívek útja: szeretet
- feltétel nélkül
Mikor holdszemedbe nézek,
Andalító éji képek
Fénylő csillámsoraiban
Most és mindig veled élek.
Hiába vagy távol,
Fellibben a fátyol,
Mögötte a szemed
Végtelenben táncol.
Szép város Debrecen,
Minden helyét szeretem,
Hajnalban a buszvégállomás
Csak üres pusztaság.
Hol van a szerelmes Múzsa,
mely lelket ébresztett?
Hol van Ő,
kinek léte reményt adott
egy félembernek?
Susog a szél
mély, alt hangon,
fülembe búg
egy kis sanzont.
Körülöttem zaj van,
de Te ott vagy halkan
abban az egy dalban,
ami halhatatlan.
Piros szán a hegyek között sietve halad,
Reggelre szétszórja, mi a zsákjában akad.
Ha völgy leszel,
Én hűs patak benne
Ha te vagy a patak,
Én ívelt híd felette...
Skarlátbíborban az est,
éj ecsetje álmot fest,
Isten almája a Hold,
már nem tiltott, ami volt