Dal
Jóindulatú
szívek útja: szeretet
- feltétel nélkül
Mikor holdszemedbe nézek,
Andalító éji képek
Fénylő csillámsoraiban
Most és mindig veled élek.
Hiába vagy távol,
Fellibben a fátyol,
Mögötte a szemed
Végtelenben táncol.
Szép város Debrecen,
Minden helyét szeretem,
Hajnalban a buszvégállomás
Csak üres pusztaság.
Hol van a szerelmes Múzsa,
mely lelket ébresztett?
Hol van Ő,
kinek léte reményt adott
egy félembernek?
Susog a szél
mély, alt hangon,
fülembe búg
egy kis sanzont.
Körülöttem zaj van,
de Te ott vagy halkan
abban az egy dalban,
ami halhatatlan.
Piros szán a hegyek között sietve halad,
Reggelre szétszórja, mi a zsákjában akad.
Ha völgy leszel,
Én hűs patak benne
Ha te vagy a patak,
Én ívelt híd felette...
Skarlátbíborban az est,
éj ecsetje álmot fest,
Isten almája a Hold,
már nem tiltott, ami volt
Rajtam maradt valami átok,
ringat az álmatlan éjszaka,
ébreszt az álmos reggel,
lucskos életem, sáros életem
hol hagytam el, és hol találom?
Kiadom magamból...
Egy dombtetőre állok,
Karomat kitárom,
Tehetetlenül csüngő hajamba
Belemarkol a szél.
Banyabál van a Sárréten,
megrendezik minden évben,
szól a zene, dob pereg,
ember talpa bizsereg!
Lassan hullámzik már a tó,
Hangja békésen csobbanó.
Tükröt tarthat a holdfénynek,
Köszön a leszálló éjnek.