Dal
Rajtam maradt valami átok,
ringat az álmatlan éjszaka,
ébreszt az álmos reggel,
lucskos életem, sáros életem
hol hagytam el, és hol találom?
Kiadom magamból...
Egy dombtetőre állok,
Karomat kitárom,
Tehetetlenül csüngő hajamba
Belemarkol a szél.
Banyabál van a Sárréten,
megrendezik minden évben,
szól a zene, dob pereg,
ember talpa bizsereg!
Lassan hullámzik már a tó,
Hangja békésen csobbanó.
Tükröt tarthat a holdfénynek,
Köszön a leszálló éjnek.
A létezés néha olyan gyönyörű
És természetes, akár a Nap hajnali ébredése,
Amint ezernyi csodát csal az égre,
Vagy ahogy a pillangó száll fel, alá,
Miközben szemet kápráztató szépsége
Elsodor valami távoli, belső helyre,
Ahol leülepszik a zaj, elnyelődnek a kételyek,
Ahol lehasad a külvilág, és letisztul az értelem...
Forró nyárban te vagy hűsítő zápor,
csókodban lelkem húrjai zenélnek,
mézédes éltetőn forrón becéznek,
perzselő vágyam könnyeimen táncol.
dúdoló
Ó, barkaág, ó, barkaág,
régóta téged várunk.
Mondd, hogy apu, apu,
Mondd, hogy anyu, anyu,
Megyünk ki az óvoda elé,
Ballagjunk mi hazafelé.
Elhamvadnak az emlékeink.
Elbújunk mi is valahová,
ahol nem ér el senki már.
Csak egy szó volt az, mi kellett.
De az nem volt meg, így vége lett.
Barátságunk régóta tart.
A napot számolni nem fogom.
A köszönöm itt kevés lenne.
Ezt én nagyon jól tudom.
Egy kora őszi napon tévedtem ablakodba...
Angyali üzenetek V.
Engedd el...
tégy úgy, mint a fák
a levelekkel, tégy úgy,
akár a pőre ágak: égre
néznek, némán állnak...
Vállamra hullt egy levél,
megérintett az ősz.
Senki sincs, aki megért,
várom, hogy visszajössz.