Dal
dúdoló
Ó, barkaág, ó, barkaág,
régóta téged várunk.
Mondd, hogy apu, apu,
Mondd, hogy anyu, anyu,
Megyünk ki az óvoda elé,
Ballagjunk mi hazafelé.
Elhamvadnak az emlékeink.
Elbújunk mi is valahová,
ahol nem ér el senki már.
Csak egy szó volt az, mi kellett.
De az nem volt meg, így vége lett.
Barátságunk régóta tart.
A napot számolni nem fogom.
A köszönöm itt kevés lenne.
Ezt én nagyon jól tudom.
Egy kora őszi napon tévedtem ablakodba...
Angyali üzenetek V.
Engedd el...
tégy úgy, mint a fák
a levelekkel, tégy úgy,
akár a pőre ágak: égre
néznek, némán állnak...
Vállamra hullt egy levél,
megérintett az ősz.
Senki sincs, aki megért,
várom, hogy visszajössz.
Égi vándor
ül az ágon,
útja előtt megpihen.
Messzi útra
indul újra,
nem hibázhat semmiben.
Betty
Hallom hangod újra, édes Zalán, arcodat bár láthatnám!
Édesem, honnan hívsz most engem?
Mondd, honnan hallom e zenét?
Fáj-Dal-om
Bús zongorám mellé ülök,
Sorsdöntő helyzetbe kerülök.
Játszanom kell valami szépet,
Létre kell hoznom a bús egészet.
Rét szélénél
mozdul a szél,
elsuhan,
lágyan zenél,
fordul, mesél...
Tavaszodik
Teli van az erdő-mező élettel,
tavasz van, a biciklidet éleszd fel!
Én nem tudom, hogy emberként
Mi végre jöttünk e földre,
De azt tudom, veled lenni,
Nem vágyom ennél többre.