Dal
Nem fáj az őszi szél?
Ruhába bújt a nyár.
Nem fáj a téli éj?
Puha paplan a táj.
Vidámság
Itt a tavasz, nem hagyom magam,
a már kissé őszülő hajam
aranysárga színűre festem,
s a napot féltékennyé teszem.
evezős induló
Ragadj evezőlapátot, így találsz igaz barátot!
Hollári hollári hó! Sodor a Körös folyó!
Lenn a tóban
elfogyóban,
karcsúan
nézi magát
a holdkorong
feldúltan,
hová lett a
gömb formája?
Egy téli est, kis unalom,
forró tea, benne kis rum,
régi levél, fotóalbum,
sok szép emlék.
Furcsa ovi-töri...
Kis kobak az oviba`
belekocog a kocsiba;
sej-haj, kicsi koma,
zörög a piciri foga!
Amikor jönnek a boldog évek...
Szól az igazság, száll az ének.
Egymásban megbízunk, mint még soha,
s leszünk egymásnak őriző pásztora.
Ha tékozló fiú kerül közibénk,
mit is mond erről bibliai Igénk?
Igen, ha vétett is, befogadjuk,
emberi méltóságát akkor is meghagyjuk.
Ropogtasd szavaimat!
Ízleld a betűt!
Szólaltass hegedűt!
Zengd dalaimat!
Te vagy a jövő és jelen,
Mindenség, örök szerelem,
Veled az idő is megáll,
Nem keresem.
Hinni kell a holnapban,
a tegnap már elszökött,
de megmaradt a dalban,
és keresztülhömpölygött
vérvörös alkonyatban,
a szív fájón felnyögött,
bízva még remélni mert.
Puha selymes pázsiton
halkan lép a lélek,
fűszál zizzen, szél moccan
csendes legyen lépted.
Mikor ébredsz, minden reggel,
vegyen körbe szeretet,
ha vidám vagy, derűs, kedves,
minden perced szebb lehet.
Ne hagyd, hogy bús magány
sodorjon mint az ár,
mely pusztít mint a sár,
és mindig visszafáj...