Dicséret
Ha kérdezik a tollam, bomba robban:
szerteszét hányja a rímeket.
Ha tálat raknak elé, hogy rókázna éppen,
megnemzi a legszebb kökörcsineket.
Maga az Odüsszeia sem lehet ennyire izgalmas,
mint amennyire a te múltad mozgalmas.
Végtelen térben és időben rendet vág az ikernád,
fehér délibábnak tűnne, állad felkopna, ha megfognád,
s tovatűnik, akár éter, nemzi e két csodát,
elképzeled a messzi csarnokot, elképzeled a palotát.
Zöld erdőben jártam,
S a fák alatt
Egy nyuszi szaladt, szaladt.
Kosárka két kezében,
Ő meg nagy sebtében
Ismételt egy versikét.
Dicséret
Úgy kell a dicséret,
mint egy falat kenyér,
mint a lázas homlokot simító, hűs tenyér.
Papíron sorba egymás alá jegyzem,
hogy észben tartsam, el ne felejtsem,
hogy mit hagyjak hátra, mit ne várjak,
s mi az, mit lelkem nem tart meg magának.
A hét törpe háza
rég nem volt kifestve,
a nagy pingálásra
nem volt törpnyi kedv se.
Az első osztály végén
Keményen dolgoztál az első tanévben.
Büszkeség van most anya, apa szívében.
Minden egyes munkád nagyra értékeljük.
A búcsúdalt büszkén veled énekeljük.
Gondolatfoszlányok
Hová lett arcod mosolya, mondd, hova?
lépteid bűvös, kopogó kis zaja,
az est varázsa, szerelmed ostora...
Húsvét napján locsolkodni mentünk,
tarisznyánkba rózsavizet tettünk.
Megöntöztük vele a lányokat,
be is zsebeltük a hálájukat.