Ébredés
Visszahúz az éjszaka,
Álomhálóm pókja,
Ébreszt kávém illata,
Keserédes csókja,
Vele indul az élet,
Csészével kezemben...
Mesterséges Napnak lángjában megégett,
Önhatalmúlag megsanyargatott, soványkás, matt bőr.
Akarva, erővel elnyomott gondolat!
Mondd, MIÉRT?
Fáradt testek, fáradt arcok,
Mindennapi testi-lelki harcok,
Megtört lelkek, megtört álmok,
Szívünkbe tépő, napi csalódások.
Bőröm alatt viszketsz
A jelenben élek. Most fáj a múltam.
Pszeudo létezőként álarcért nyúltam.
Takarom, hogy fáj, takarom, hogy heges,
A szívem a mellkasomban tőled visszeres!
Pirosban fürdik az ég fénylő kékje,
Mint megannyi tündér ébredése.
Ahogy hirdeti a Nap fénye,
Az éjszakának vége.
De jó minden reggel
boldogan ébredni,
édes kis páromat
gyakran átölelni.
Kötelet kapok a kezembe,
Leeresztem a mélybe:
Ereszkedem lassan, lassan...
Hajnal üldöz - utol is ér,
aztán csendben buszra kísér,
mögöttem jön, némán - követ...
...bágyatag a munkás-tömeg -
Reggel van, ébredek.
Látom a fák lombjai közt átbújó fények özönét,
Lelkemben érzem a fény melegét.
Érints meg ott, ahol a fájdalmam honol,
Hol lelkem mélyén zivatar a pokol.
A falak némán közelednek felém,
s néha az ablakba üvölteném,
ha van erény,
hová tűnt a remény?
Kávé nyújt gőzös vigaszt
reggeli ébredésben,
nem érzed, hogy a panasz
ráront a létezésre.