Édes
Csak az angyali szemeire gondolok,
A ragyogásuk előtt én meghajolok.
Ő mindig úgy néz rám, ó, édes Istenem,
Hirtelen odadobnám érte mindenem.
Vajon lesz-e olyan öregségem,
mint egy színes rét,
aranyló nyár, olyan szép,
mint egy őszi táj?
Misére indul minden jótét lélek,
Kis falumban szól a harang, az ének,
Sarlós Boldogasszony kegytemplomában
Éjfélkor kezd Atyánk magasztalásba.
Rég nem moccan a levél a szélben,
de bátorság könnyedén elér az éjben,
köréd gyűlnek majd a zápor peremén,
én is ezt tenném, de megtenném!
Bár az ünnepnek kellene zengeni lelkedben,
mégis üres s érzéketlen, eltorzult lényed.
Oximoronelmélkedés apevákban
Hull
Szemre
Rémálom,
Arcon mosoly.
Ágy a koporsó.
*
Közelében minden reggel
nyugodt vagyok és békés.
A Pokolból magvak hullottak,
ragyogó bánatfa nőtt belőle magasan,
leszakítottam egy édes almát,
bánattá haltam azonnal magasztosan.
Tarka-barka
Cirmos cicás,
Kerti, réti
Színes virág.
Formabontó Szonett
Az égi fény, mely szívedben világít,
beragyogja lelkem sötét zugait.
Jobb kedvre deríti létem napjait,
és örömmel élni újra megtanít.
Az élet hármasban igenis nagyon szép,
de ez most nem egy egyszerű álomkép.
Csinos lányokkal vagyok, és boldogan
mindenhova együtt járunk csoportosan.
Bálint napkor érkezik Valentin,
szerelmespárok lesznek odakinn.
Szép, piros lufik, a bonbon édes,
a szerelem bizony bármire képes.
Azt mondják, hogy mindenkinek van egy párja,
ki tudja, hogy mikor találunk mi egymásra.