Édes
"Voltam szelíd naplemente,
Füvön harmat reggelente,"
Csiripeltem pintynek dalát,
Füleltem a csendnek zaját.
"Élek, mert nem tudok ennél merészebbet,
És meg akarok halni, mint mindenki más."
Vagyok macskakövön cipőtalp, mi ébreszt,
Mérgező dzsinn, ki direkt lábujjhegyen jár.
Csipetnyi szeszéllyel érkezett a nyár,
Napsugár fénylett cseresznyevirágon,
Csepp katicaszárny alatt ébredt a táj,
Zümmögés szállt édes akáccsilláron.
Éppen felébredtem,
Te már ébren voltál,
S halk fülembe édes,
Szép szavakat súgtál.
Megérett a nyár,
Kacagást szüreteltünk
Emlékputtonyba.
Csípős chili fűszerezi ajkaim,
Fülledtté varázsolva testem,
Sóhaj perzseli szobám falait,
Dermedten ég s fagy lelkem.
Csillagok vágya táncol az éjben
Varázslatnak baldachinja alatt,
Csoda száll az andalító szélben...
Álmot adok neked,
színes cserepeket.
Szilárd sziklaszirtnek
tetőt, érc-telepet.
Az életed olyan, amilyennek éled...
A szeretet ott van
minden egyes szóban,
hallgasd meg a szavam,
én most hozzád szóltam!
Magamba szerettelek édességes mézes,
vágy-puttonyomban van már földi jó...
Csak nézem a szemed
és forró csokoládéba
mártja szívem a szerelem.
Létezem.
Mikor szembejött velem a kedves
Mikor szembejött velem a kedves,
pillangók szálltak árva, bús szívemhez
és csönddé fagyott perc-morzsákon át
olvadt selyemcukorból fontak rám igen-tűzifát.
Hófehér sarokházak mögött
rőt fatörzsek illata árad.
Gyümölcsíz kelyhének csillaga
csurrant csókokkal trillákat.
Bársonypalást óvja a hevesen dobbant,
mézszínű húrok dallamára lobbant
búzamezőt.