Édesanya
Anyanyelved
Bárhová is vessen sorsod,
büszkén vállald magyarságod,
ne feledd, hogy hol a hazád,
hová szült az édesanyád!
Üzenet a Don kanyarból
Kis falunkból elindultam
a messzi idegenbe,
könnyem hullott bánatomban
anyám két kezére.
Templom
Gyönyörű oltár előtt,
Isten szent színe előtt
angyali nyolc tünemény
s egy kis legény.
Kezem anyám fején,
homlokát simítom,
letörlöm könnyeit,
nézni már nem bírom
Szívedben még él az első mosolyom,
mikor szemem nyitottam e világra,
szemedben könny, de arcodon nyugalom,
a múlt fátylat von a nehéz órákra.
Az ablakon keresztül pillantottam meg őt:
Élettelen szobor nyilából ellőtt
nyílvesszőt, amint szemével szobám
mélyén kutat illő áldozat után.
Köldökzsinór tartott féken,
összekötött engem, s téged.
Szívdobogásodnak zaja
karolt át, vigasztalt hangja.
Szívét lepte el a bánat,
sors verte az én anyámat.
Bánatkendőt hordott fején,
nem tudta, hogy mi a remény.
Tündér ő, néha hallgatag,
magzata, mint egy almamag,
szembogarában pilácsok,
lábnyomán nyílnak virágok...
Édesanyámnak
Apró termeted túlnőttem,
bár óriás én sem vagyok,
boldog szívem - eltűnődtem -
hálás, hogy ölel még karod
Édesanyám imádkozik
Üdvözlégy-et, Miatyánk-ot,
rózsafüzért morzsolgatva
fohászt küld az ég urához.
Virággal jöttem, nem vitával,
feleseltem minden hibámmal.
Szeretlek minden porcikámmal,
hiányzol... minden hiányoddal.
Magányosan áll a polcon évek óta.
A széle már csorba, lekopott a máz is róla.
Nem használja senki, talán nincs is haszna,
Mégis a legdrágább kincs, mi konyhámat lakja.
Nincsen zaj csak tompa nesz
Édes közeg körbe vesz.
Csendes, meleg hatalom,
Elaltat a nyugalom.