Édesanya
Lelkemet elnehezíti a bánat a hajnali ködben.
Csendes a szív, de az emberi elme ledöbben.
Gyöngyözik a húslevesünk,
édesanyám szürcsölgeti -
meghitt percek - elcsevegünk -
szalvétáját gyűrögeti...
Édesanyám, édesanyám,
Te szültél meg,
Te hoztál világba
Eltűntek az éveink
egy pillanat alatt,
édesanyám, tegnap még
énem karjaidba szaladt.
Tegnap fényképeket nézegettem,
benne volt egy ici-pici pólyás.
Amíg néztem, azon vélekedtem,
hogy mitől lettem vajon óriás?
Te vagy a dal, a szó, a csend,
egy tej-fehér, nett pergament,
megfestettél engem egyszer,
aztán többször - végtelenszer
Anya csak egy van, és örök,
lehetsz te úr vagy szolga is,
neki maradsz mindig kölyök,
gondolj bármit, az mind hamis!
Régi fénykép lóg a falon,
onnan édesanyám néz rám,
milyen szép volt fiatalon,
állok a kép előtt némán.
Anyám homlokán sűrű gondfelhő ül,
már fiatalon őszbe borult a haja,
a múltban élve siratja rossz sorsát,
bár tovább léphetne, ő mégis ott marad.
Rózsa nyílott - babarózsa,
asszony-álom vált valóra,
mellkasából pille illant,
szembogárban könnycsepp csillant -
Már egy hónapja, hogy arcod csak távolról láttam,
és kedves mosolyod, melyet úgy imádtam.
Most hangod is csak egy dobozból hallom nap mint nap.
Mégis megnyugszom, mert tudom, a falak között biztonságban vagy.
Anyanyelved
Bárhová is vessen sorsod,
büszkén vállald magyarságod,
ne feledd, hogy hol a hazád,
hová szült az édesanyád!
Üzenet a Don kanyarból
Kis falunkból elindultam
a messzi idegenbe,
könnyem hullott bánatomban
anyám két kezére.
Templom
Gyönyörű oltár előtt,
Isten szent színe előtt
angyali nyolc tünemény
s egy kis legény.
Kezem anyám fején,
homlokát simítom,
letörlöm könnyeit,
nézni már nem bírom