Édesanyámnak
Határtalan szeretet
Egyszer lehull majd az összes falevél,
S az emberek szívében nem él már remény.
Bármi történjék, mi összetartozunk.
Semmi sem állhat közénk, mert együtt vagyunk.
Számodra nagy meglepetést szereztem,
mikor testvéremmel egy napon érkeztem,
oly aprócskák voltunk, s nagyon féltettél,
hogy életben maradjunk, mindent megtettél.
Ha én csillag lennék,
csak terád ragyognék,
bánatos szívedre
mindig gyógyírt hoznék.
Emlékvers
Eszemben van,
ülsz ágyad szélén.
Jött a rossz hír, a szíved beteg
Reszketve rohantam a helyre, mely oly rideg.
Gyöngyözik a húslevesünk,
édesanyám szürcsölgeti -
meghitt percek - elcsevegünk -
szalvétáját gyűrögeti...
Édesanyám, rád gondolok,
szívedben három kisebb szív dobog.
Ez a nap a te ünneped,
rád gondol a távolból
szerető gyermeked.
Mit adhatnék eme szép napon?
Hiszen te adtad a legszebbet.
Világra hoztál engem.
Minden nap köszönetet mondasz.
Köszönöm, anyácska, hogy mindig mellettem állsz,
Soha el nem bírálsz.
Oly sok mindent tettél, teszel, s tudom, tenni is fogsz még értem,
- mindezt - KÖSZÖNÖM,
melyet nem mindig háláltam, hálálok vagy fogok megfelelően meghálálni.
SAJNÁLOM,
Ez olyan természetes számomra - amit te csinálsz -, hogy eszembe se jut, mi lenne nélküle - d -
SAJNÁLOM
a léted, a tetteid, a gondoskodásod, szereteted - nélkül -.
Drága, jó Anyám,
elmentél már régen,
mert elmúlt az élet,
én mindig Veled éltem.
Nagyon szerettelek,
mint buta kisgyermek,
lestem minden szavad,
szívem majd` meghasad,
csak emléked őrzöm,
nálad elidőzöm
minden egyes percben,
szemeid tükrében...
Köszönöm, hogy rám vigyáztál,
ágyam mellett virrasztottál.
Ápoltál, ha beteg voltam,
elviselted, ha rossz voltam.
Madár vagyok
megtépázott szárnyakkal
szállok feléd.