Édesanyámnak
Édesanyám, rád gondolok,
szívedben három kisebb szív dobog.
Ez a nap a te ünneped,
rád gondol a távolból
szerető gyermeked.
Mit adhatnék eme szép napon?
Hiszen te adtad a legszebbet.
Világra hoztál engem.
Minden nap köszönetet mondasz.
Köszönöm, anyácska, hogy mindig mellettem állsz,
Soha el nem bírálsz.
Oly sok mindent tettél, teszel, s tudom, tenni is fogsz még értem,
- mindezt - KÖSZÖNÖM,
melyet nem mindig háláltam, hálálok vagy fogok megfelelően meghálálni.
SAJNÁLOM,
Ez olyan természetes számomra - amit te csinálsz -, hogy eszembe se jut, mi lenne nélküle - d -
SAJNÁLOM
a léted, a tetteid, a gondoskodásod, szereteted - nélkül -.
Drága, jó Anyám,
elmentél már régen,
mert elmúlt az élet,
én mindig Veled éltem.
Nagyon szerettelek,
mint buta kisgyermek,
lestem minden szavad,
szívem majd` meghasad,
csak emléked őrzöm,
nálad elidőzöm
minden egyes percben,
szemeid tükrében...
Köszönöm, hogy rám vigyáztál,
ágyam mellett virrasztottál.
Ápoltál, ha beteg voltam,
elviselted, ha rossz voltam.
Madár vagyok
megtépázott szárnyakkal
szállok feléd.
Régi Anyák napja jutott az eszembe.
Orgonacsokorral álltam meg előtte.
Szelíden mosolygott, szeme könnybe lábadt.
Így köszöntöttem az Édesanyámat.
Fogadd tőlem szeretettel ezt a születésnapi verset,
amivel visszaadok a rám fordított időből néhány percet.
Nem volt még gyermeknek jobb édesanyja,
ki a szívét, lelkét ennyire odaadja.
Ez az a nap, melyen világra jöttél.
Majd 22 évvel később engem is megszültél.
Ez az a nap, mely érted ragyog.
Hadd hozzam le neked a csillagot.
E kedves szavak...
E kedves szavak most
Hozzád szólnak, édesanyám, kinek
Köszönhetem életem.
A szeretet, amit adott,
Felbecsülhetetlen énnekem.
Fehér lett a hajad, ráncos arcod magáért beszél,
ágyad mellett virrasztok mindig, ne félj.
Átélem veled magányod, mikor önmagad mélyen utálod,
Krisztus keresztjénél várlak, ne félj.
Hatos és kilences egymásba akadt,
készítik már hetvenes ruhájukat,
megperzselődnek a forró Nap alatt,
egyetlen év milyen gyors, hűs kábulat?