Édesanyámnak
Annyi éven át mutattad az utat,
mi az, ami jó, s miről szól az igaz szeretet ...
Milyen tettek ragyogják be fényesen
a sötét, borús és viharos eget.
Mi az, ami a Jóistennek tetszene,
s kérdem, vajon jó tanítvány lettem-e életem delén?
Ugyan ez a szám nem kerek,
Mégis ez mérföldkő neked,
Sajnos, ajándékot nem adtam,
S ezt nagyon bántam.
Mert te vagy az a személy,
Kinek őszintén áldom két kicsiny kezét.
Mikor levegőt veszek,
Ha némán merengek.
Ott vagy.
Határtalan szeretet
Egyszer lehull majd az összes falevél,
S az emberek szívében nem él már remény.
Bármi történjék, mi összetartozunk.
Semmi sem állhat közénk, mert együtt vagyunk.
Számodra nagy meglepetést szereztem,
mikor testvéremmel egy napon érkeztem,
oly aprócskák voltunk, s nagyon féltettél,
hogy életben maradjunk, mindent megtettél.
Ha én csillag lennék,
csak terád ragyognék,
bánatos szívedre
mindig gyógyírt hoznék.
Emlékvers
Eszemben van,
ülsz ágyad szélén.
Jött a rossz hír, a szíved beteg
Reszketve rohantam a helyre, mely oly rideg.
Gyöngyözik a húslevesünk,
édesanyám szürcsölgeti -
meghitt percek - elcsevegünk -
szalvétáját gyűrögeti...
Édesanyám, rád gondolok,
szívedben három kisebb szív dobog.
Ez a nap a te ünneped,
rád gondol a távolból
szerető gyermeked.
Mit adhatnék eme szép napon?
Hiszen te adtad a legszebbet.
Világra hoztál engem.
Minden nap köszönetet mondasz.
Köszönöm, anyácska, hogy mindig mellettem állsz,
Soha el nem bírálsz.
Oly sok mindent tettél, teszel, s tudom, tenni is fogsz még értem,
- mindezt - KÖSZÖNÖM,
melyet nem mindig háláltam, hálálok vagy fogok megfelelően meghálálni.
SAJNÁLOM,
Ez olyan természetes számomra - amit te csinálsz -, hogy eszembe se jut, mi lenne nélküle - d -
SAJNÁLOM
a léted, a tetteid, a gondoskodásod, szereteted - nélkül -.