Édesanyámnak
Május első vasárnapja,
Ma van Édesanyák napja.
Mostan nyílnak az orgonák,
Készülnek a szép bokréták.
Anyák napjára
Nemsokára már itt lesz anyák napja,
Olykor sokunknak eszébe jut anyja.
Fogom tollam, anyámra emlékezem,
Neki írom fájó szívvel e versem.
Virág helyett
Pacsirta dalol az égen,
kibomlottak az orgonák.
Május első vasárnapja
a tiétek, Édesanyák!
Hegyek ölében párolgott a reggel,
a horizontra madárrajok szálltak,
s akkor varázsra előbukkant a tenger,
a parton a pálmafák vízben álltak.
Megfáradt, gondolatba merülő szemed
A messzi távolba révedez, mered.
Arcodon mély, erős barázdát nyomott
Az eltelt idő, mit futó homok hozott.
Reménypillantásban, jó reggelt-mosollyal -
rózsa-lelkű anyám a tyúkokkal felkel,
konyhakövén csosszant angyalléptű-reggel,
ásít a hajnal egy lusta pára-folttal
Anyám, édesanyám,
csüngtem én a karján,
az ölébe bújván,
szorongattam babám...
Az örök egyetlen
Ölelésedtől a messzi távolba vitt utam,
mégis minden ízemben érzem és tudom,
nemcsak tudat alatt visszhangzik benned
szeretet-ittas gondolatom.
Édesanyámnak csak egy a hibája,
Hogy rossz időben szült meg a világra,
De nem baj anyám, nem haragszok én rád,
Nem tudhattad, hogy árva fiad mit is kíván.
Tiszta hajnal csillant megfáradt szemében,
rám tekintett, rögvest mosoly ült az ajkán,
ezt a pillanatot semmiért nem adnám,
kés éle megállt a ropogós kenyérben
Nyílik már a gyönyörű orgona virága,
neked adom egyetlen Édesanyám - Drága-,
hogy kellőn illatozzon, éjt nappallá téve,
ahogy te vigyáztál rám mindég, számos éve.
Jó anyám óvja, metszi az ágad,
dédelget minden bimbózó szálat,
kora-tavasszal becézget - csendben,
ő könnye ragyog - harmatgyöngycseppben.
Anyukámnak
Ahogy telnek az évek,
egyre nagyobb bűntudatot érzek,
hogy talán még nem írtam elég verset,
amiben elmondom, mennyi mindent
köszönök Neked,
a végére pedig odabiggyesztem:
Szeretlek...
...mint feltépett gyászsebek a gyermekből,
míg emléksírokhoz lerogy remegőn...
Könnyek orgonaszirma hull a csendbe
Anyámnak rózsaszín ruhát álmodtam
Anyámnak rózsaszín ruhát álmodtam,
alján tíz tűzvirág lobog, bárhol van.
Legszebben parázslott azon az este,
mikor lelke égi ágyát kereste.