Édesanyámnak
Azt, amit szeretnék, mindent megtehetnék,
Felhőtlen utakon csak úgy játszadoznék.
Felszállnék, a mennyben egy hangot keresnék,
Vajon édesanyám hangját megismerném?
Édesanyám, kérlek, áruld el a titkod!
Hogy lehettél mindig anyák közt a legjobb?
Hogyan tudtál vinni mindig mosolyogva,
S imákban hinni, ha ránc ült homlokodra?
Már meghaltál, de most szívemben újra megszületsz.
Visszapergetem az idő kerekét
oda, ahol még nem ismertelek.
Elérkezett az út vége, kialudt a lámpád fénye.
Kezünket elengedted, és megkezdted utad a végtelenbe.
Új otthonodat a csillagok fénye ragyogja be,
Nincs több fájdalom, lelked megpihent.
Elmentél, akár szép, fekete hajad,
bár bőröd mindvégig síma maradt,
s nem hozható vissza a pillanat:
Örökké őrzöm hangodat,
lágy, kedves hangodat.
Köszöntése küszöbén
nem jött szó a számra,
szavak nélkül álltam én,
s karjaim kitárva.
Orgonaillat öleli a kertet,
Gyenge virágszálat hajlít a szél.
Ablakod alá május oson csendben,
Tavasz melegét hordozza a lég.
Együtt dobban szívünk, mióta
életet adtál nekem.
Köszönöm, hogy a szívedet
megosztod velem.
Drága, jó édesanyám,
Köszönöm én teneked
Eme csodás 20 évemet.
Gyöngyözik a húslevesünk,
édesanyám szürcsölgeti -
meghitt percek - elcsevegünk -
szalvétáját gyűrögeti...
Orgonapozsgás
Érzés a május;
Illatos zsongás
Tüllös fürtökön.
Édesanyámnak
Apró termeted túlnőttem,
bár óriás én sem vagyok,
boldog szívem - eltűnődtem -
hálás, hogy ölel még karod
Reménypillantásban, jó reggelt-mosollyal -
rózsa-lelkű anyám a tyúkokkal felkel,
konyhakövén csosszant angyalléptű-reggel,
ásít a hajnal egy lusta pára-folttal
Tiszta hajnal csillant megfáradt szemében,
rám tekintett, rögvest mosoly ült az ajkán,
ezt a pillanatot semmiért nem adnám,
kés éle megállt a ropogós kenyérben
Jó anyám óvja, metszi az ágad,
dédelget minden bimbózó szálat,
kora-tavasszal becézget - csendben,
ő könnye ragyog - harmatgyöngycseppben.