Édesanyámnak
Anyák napján
Ezen a napon még a felhők is sírnak,
Nap fényes sugarai elhalványulnak...
Mit is mondhatnék neked???
Hiszen 23 éve "boldogítom" életed,
Voltak közte jók és rosszak,
De az élet bármit hozhat!
Szeretlek téged, az életet adót,
kinek karjaiban gyermek maradhatok,
boldog voltam, ha öleltél, s én is öleltelek,
az álmaid adtad, hogy jobb legyen nekem.
Édesanyám, drága, az jutott eszembe,
Mikor bölcsőm ringattad, láttál a fejembe?
Tudtad-e, mi leszek, ha felnövök egyszer,
Súgott Neked esténként a csillagrendszer?
Hat évvel ezelőtt, pont ma, hogy elmentél.
Az utolsó hetekben minden nap elköszöntél.
Nem vettük komolyan, pedig Te már érezted.
Azóta üzenem mindig esti imáimban Neked:
Ég Veled!
Én sírok most utánad, te angyal,
Mintha rózsád szirmai lehulltak volna"
Én tudom, lelkem olyan, mint a végtelen róna,
Kinek büntetés jár minden elmondott szóra.
Hatvannyolc éved elszaladt,
őszre fordult már a hajad,
körém fonod fáradt karod,
kezembe temeted arcod.
A névnapodat ünnepeljük, kedves édesanyám,
Ilyen szépen nem is mondtam neked soha talán.
Nagyon nehéz ez a nap, mert itt nyugszik a sír alatt, kinek a virágot hoztam.
Nem nyúl érte két keze, nem könnyes a két szeme, az enyém könnytől ázik.
Oly mohó, sóvár,
csöpp fény, mely
voltam.
Halovány alakom
szívedben volt
oltalom.
Előző életedben egy tündér voltál,
A tavaszi szellővel harangoztál.
Csillámport szórtál a felhők tetejéről,
Virágokat szedtél Isten mezejéről.
Egy gyermek verse
Édesanyám, add a kezed,
Kicsi vagyok, még eleshetek.
Húzd fel rám a ruhácskámat,
Készítsd el a vacsorámat.
Sohasem szerettem,
sohasem tiszteltem
úgy mást, mint Téged!
Neveltél apám helyett is,
sokszor csak szótlanul,
néha vidáman, néha szomorún.
Édesanyám, eléd állok
megköszönni életem,
elmondani, mennyi jóra
tanítottál szüntelen.
Csak annyit mondok, Anya,
Te, aki
A szíved, lelked adod oda.
Szereteted
Az életben elkísér, Neked
A születésem
Sok mindennél többet ér.