Édesanyámnak
Nagyon nehéz ez a nap, mert itt nyugszik a sír alatt, kinek a virágot hoztam.
Nem nyúl érte két keze, nem könnyes a két szeme, az enyém könnytől ázik.
Oly mohó, sóvár,
csöpp fény, mely
voltam.
Halovány alakom
szívedben volt
oltalom.
Előző életedben egy tündér voltál,
A tavaszi szellővel harangoztál.
Csillámport szórtál a felhők tetejéről,
Virágokat szedtél Isten mezejéről.
Egy gyermek verse
Édesanyám, add a kezed,
Kicsi vagyok, még eleshetek.
Húzd fel rám a ruhácskámat,
Készítsd el a vacsorámat.
Sohasem szerettem,
sohasem tiszteltem
úgy mást, mint Téged!
Neveltél apám helyett is,
sokszor csak szótlanul,
néha vidáman, néha szomorún.
Édesanyám, eléd állok
megköszönni életem,
elmondani, mennyi jóra
tanítottál szüntelen.
Csak annyit mondok, Anya,
Te, aki
A szíved, lelked adod oda.
Szereteted
Az életben elkísér, Neked
A születésem
Sok mindennél többet ér.
Megint anyák napja van
Virággal jöttem,
Nem vitával... hibákkal.
Szeretlek nagyon!
Engedd, hogy letöröljem arcodról a könnyet,
Kezemmel simíthassam a megőszült fejed,
Becézhesselek, mint Te tetted régen velem,
Mert megköszönnöm mindent szinte lehetetlen!
Megbántani nem akartalak soha,
Mert ez az érzés nekem mostoha.
Drága Édesanyám,
Felneveltél engem,
Úgy szeretlek téged,
Ahogy a világon senkit sem!
Elment, kit a legjobban szerettem,
Az, kiért bármit megtettem.
Elmentél, itt hagytál,
egy szebb világba költöztél tán,
hol gonoszságnak, rosszindulatnak
nincs helye, szeretik ott egymást
az emberek.
Születésnapodra
Még szíved alatt hordtál, már szerettél.
Még a napot nem láttam, már becéztél!
Még csókod akkor nem érte homlokom,
Szíved lágy dobbanása volt oltalom!
Édesanyám, aki megszültél engemet,
Kitől megkaptam az életemet.
Köszönöm, hogy megszülettem,
Köszönöm neked az életem.