Ég a gyertya
Ég a gyertya, s kék
Lángja fényt izzad az éjszakába,
S odafentről ezt minden szeretted látja.
Csonkjáig ég a gyertyaszál,
apám, a lelked mennybe száll,
virághalom és fájdalom,
hogy itt hagytál, úgy fáj nagyon.
Karácsonyi gyertya lángja
a bánatot elszikrázza,
és a reményt hinti széjjel,
szívet, lelket mind kibérel.
halfilé pulyka dió mák
zöld ledek kiégett diódák
mennyei dörgedelem van
villámmal kanalaztam
a szenteltvizet az úr mégis késik
tán kiköszörüli a kiskésit
csak az angyalok hárfáznak
fönn és a másodvirágzásnak...
Apró gyertya világít az ablakban,
a pici házikó most oly magányos,
csak szerelmem irántad változatlan,
minden elmúlik, elfogy és halálos.
Ég a gyertya, ég teérted.
Hiányod fáj, meglehet, érzed.
Gyermekeid a régmúltat emlegetik.
Unokáid: hol van Papa? Kérdik.