Égbolt
Lehajtom fejem, párnám egy farönk,
Az éjszaka leple terül ki elém.
Alszik minden, beburkol a csönd,
Halandó szívem csak arra vár...
Az égboltot gyertyafénykristály
díszíti fent a magasban,
százmilliónyi csillagcsokor
szikráz a kékbe aranyat.
Barátságom a teliholddal
Telihold, telihold,
Földiek felett járó,
Fényességes telihold
December 6.
Csengőszó és ho-ho-hó,
felhők felől szól a szó!
Szánkón suhan égbolton,
Mikulás jő, én mondom!
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Pille játszik énvelem,
bukdácsolva kergetem,
madár rikkant élesen,
szelecske néz irigyen,
esőcske kandikál a felhőből,
közeleg a jobb végből.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Az égbolton mozgolódik számtalan csoda,
báránykák, angyalkák lopóznak ide-oda.
Egy duci, szürke felhő lassan jőve cipelget,
pocakjában begyűjtve a temérdek vizet.
Ne félj!
Ők azok, angyalok,
kik odafent élnek,
ott fent angyalok,
ott zenélnek.
Hol volt, hol nem,
volt nekem is...
tudod, olyan
mesebeli -
szerettem...
Az akácfák tövében
ma is ugyanolyan,
mint valamikor régen,
- ez a kép elkísér -
a selymes fű egészen
térdemig ér, bugáiról
egy apró katica reppen
a kézfejemre... némán...
Sas
Egy sas rebbent fel
kiszáradt fa ágáról,
levette szemét a
learatott kukoricatábláról.
Ünnepek
Szent Istvánunk ünnepnapján
fény csillámlik felhők rojtján,
felhők felett zeneszóra
szirmot bont az égi rózsa!
Szép a világ, ölelnek mesés fények,
kékek, zöldek, tüzes, narancsos színek,
fenséges látvány az égi békesség,
érezni a szívdobbanást, lélegzést,
magadba zárni az égi szólamot,
hallgatni a halk, hullámzó szózatot.
Jer, nyár!
Lágy szellőfuvallat,
múló tavaszi sugallat.
Napnak sugara, égi madara,
nap melegét csalogatja.
Csendben osontam ki kiskertünk kapuján,
senki más - csakis a kövér hold láthatott...
Hallgatagon nyúltak el a komor utcák,
Nap fényét álmodták mélán az ablakok.
Gyere velem! Gyere újra
olyan titkos randevúra,
tudod, úgy, mint ezer éve:
hűs habokban, lázban égve...