Égbolt

Gigor Zoltán

Az ég és a tenger

Fjordnál ülve tán láthatja, ki messze néz,
Hol egymásba fonódva tenger s ég összeér.

Tovább...

Piroschka Iréne Geng

Őszi merengés

Azúr-kék színét elvesztette az égbolt,
a nap fény-köntöse már megkopott,
álmaimban mégis visszajár
az izzó fényű, lángszínű nyár.

Tovább...

Horváth Piroska

Hold-cipó és nap-tojás...

Hold-cipócskát megszegik,
ég-habjával megkenik,
lecsurran az alkony-méz,
pille-pehely pilinkéz

Tovább...

Szakályné Nagy Irén

Ég alatt

Kikeletünk
Röpke fénye
Játszik velünk -
Az ég szalad.

Tovább...

Sudár Patrícia

Egem...

Sötét van. Az égen azok a pontok
remegve vagy mereven fénylenek.
Hanyatt fekve keresek hasonlatot,
és elképzelek hihetőbb képeket...

Tovább...

Piroschka Iréne Geng

Megszökött álmok

Csendes kékjével
beborít az alkony,
harmattól csillog már
az összes virágszirom.

Tovább...

4242

Bánki Bence

Égbolt

Nyíló virág

Az eső tisztára mossa a partot.
Cseppekben mérhető az elégségem íze.

Tovább...

SzKirián

Szerelmem az Ég

Nap nászágyán vággyá váltam,
Csillag csókolt, Holddal háltam,
Égbolt, szép szeretőm,
borulj fölém teremtőn!

Tovább...

Schmidt Lívia

Dúdoló

Hófehér a lelked,
és oly magasan száll
tisztakék égbolton
egy aprócska madár -
gyöngyházfényű tollán
a szabadság öröm,
hogy vegyem kezembe,
talán összetöröm...

Tovább...

Pődör György

Nyári égbolt

Végtelen terű:
egy szétterült derű,
mint a tinta rég,
felhőtlen, tiszta kék.

Tovább...

Domonkos Jolán

Éjszakai portyázáson

Az égboltot gyertyafénykristály
díszíti fent a magasban,
százmilliónyi csillagcsokor
szikráz a kékbe aranyat.

Tovább...

Schmidt Lívia

Akácfák tövében

Az akácfák tövében
ma is ugyanolyan,
mint valamikor régen,
- ez a kép elkísér -
a selymes fű egészen
térdemig ér, bugáiról
egy apró katica reppen
a kézfejemre... némán...

Tovább...

Schmidt Lívia

Mese

Hol volt, hol nem,
volt nekem is...
tudod, olyan
mesebeli -
szerettem...

Tovább...

Schmidt Lívia

Ezeréves szerelem

Gyere velem! Gyere újra
olyan titkos randevúra,
tudod, úgy, mint ezer éve:
hűs habokban, lázban égve...

Tovább...

Schmidt Lívia

Perzselő gondolat

Csendben osontam ki kiskertünk kapuján,
senki más - csakis a kövér hold láthatott...
Hallgatagon nyúltak el a komor utcák,
Nap fényét álmodták mélán az ablakok.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom