Egyedüllét

Krüzselyi Attila

S.-nek ajánlom!

Valahol tőlem távol egy ismeretlen,
Ki szintén a világ gondjain mereng el,
(Vagy ez csak önáltató tünékeny álca?)
Széles e világban magát nem találja.

Tovább...

Tasnádi Györgyi

Altató

Éjjeli csendben alszik a város,
paplan alá bújt ősz közepén.
Néma sikollyal hullik a porba
reménytelenül árva levél.

Tovább...

Krüzselyi Attila

Irigység

Olvasom költőtársamnak versét.
Csodálom fesztelen, könnyed merszét.
Jellemzi száműzött romantika,
Kellemesen fülledt erotika.

Tovább...

Krüzselyi Attila

Vágy vagy remény?

Vágy volt ez vagy remény?
Nem azonos e két
Érzemény.

Tovább...

Krüzselyi Attila

Látszat és valóság

Látszat és valóság
Nagyon távol vannak.
Fáj, hogy a látszatot
Láttad Te igaznak.

Tovább...

Szekér Györgyi

Húsvéti könny parfüm

Egy száradni kénytelen virág,
mely't nem talál senki meg;
Túl nagy a mező, s mégis
magányában tűnik tova.

Tovább...

Ross Satyr

Szigetlakó

Hogy Kálozi, a sarki fűszeres
két év előtt bezárta üzletét -
mert úgy döntött, hogy új hazát keres,
és elhajózott Újvilág felé,
mint tette sok más élelmes halandó -,
minden-reggeli fél liter tejét
és két kiflit, a beleaprítandót,
nem teszik azóta ajtaja elé.

Tovább...

1242

Csépányi-Kömi Roland

Alkonyodik

A csatornafedelet félretolva,
Csöndben mászik elő a sötét.
Köntösét az árnyékba dobja,
Mely színét a járdán önti szét.

Tovább...

Györffy Csilla

Válaszom

Most egyedül vagyok!
Csend van, nyugalom, mint egy álom.

Tovább...

Molnár Krisztián

Zenélő óra

Látni őt a sírkert körül
mikor az óra éjfélt üt
magányos, könny az ő társa,
mely minden éjjel elkíséri

Tovább...

Fehérvári Zsóka

Névtelen vers

Búmnak súlya ajkamon remeg,
De szívem valahol Boldog könnyet sír,
S csillagként arcom előtt száz remény lebeg,
Ím egy költő, ki most fájó panaszról ír.

Tovább...

Tasnádi Györgyi

Csak a csillagok

Nem tudom, hogy merre visz az élet.
Nem tudja senki, hogy itt vagyok.

Tovább...

1441

Aldebaran

A Társaság

Barátságtalan idők, szomorú napok,
magányban töltött gyászos hetek, hónapok!
Azt gondoltam, már eltávoztatok tőlem,
kínoztatok, de békén hagytok örökre.

Tovább...

Ross Satyr

Egyedüllét

Egyedül lenni – olykor adomány.
Az alkotót a zajló események
pókszövetétől óvja a magány:
a mindennapos dolgok tömegének
néha a társa nélkül szegül ellen,
vagy adja be a derekát nekik,
megtanulván, hogy sodrukra ügyeljen,
mert hogy kedvét és nyakát szeghetik.

Tovább...

Pol Diána

A halál mely boldoggá tenne

A halál mely boldoggá tenne
De vajon lenne értelme?

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom