Elégedettség
"Tele a hócipőm!" Mondjuk ezt sokan
egyre gyakrabban, sőt: minduntalan.
Sokadik bajunk és gondunk során,
mikor már határtalan türelmünk fogytán.
Én költő nem vagyok, és dadognak
Számban a szavak, a mondatok,
Amit súg az élet, amit érzek, amit
Álmodik a lélek, csak arról írhatok!
Otthon vagyok - már hazatért a szív.
Hajóm kikötött, lelkem megpihen.
Áll szép, kényelmes kuckómon fedél,
éhem-szomjam olthatom - azt hiszem.
Jó a hangnak és a csendnek
Ha egymásba belevesznek
...
Csend és nyugalom kell, beláthatod.
Körmöd alól kikapartad,
elégedett öröm...
ahogy köldöködből a szösz,
az apró pamutgombolyag is kijön.
Bebújtunk a szobába, hogy ne legyen, ki zavar.
Összesúgtunk, játszottunk, s aludtatok hamar.
Egyikőtök mellkason lelt álomra,
Míg másikotok a derekamat karolta.
Az apró dolgok teszik széppé a napot.
Megérezni reggel a kávéillatot,
forróval tusolni egy nehéz nap után,
elaludni a párna hideg oldalán.
Beülök a kocsimba és elvitetem magam.
Hogy hova, azt még nem tudja az agyam,
De hátra se nézek a visszapillantóba,
Maximum, ha egy nő integetne melltartóban.
Kisgyermek voltam, s a világ
lassan nyitogatta kapuját.
Édesanyám karja óvott,
szava mindig kérlelt.
Mint üvegbúra: mindentől védett!
A Hold fátyla alatt
Csak fognám a kezed,
Nem szólnék semmit,
Nézném a szemed...
Szeretem a sonkát, sajttal
a zsömlét vajjal.
Szeretem a jégkrémet
az új kezdetet, a várt véget.
Istenem!
Nem fárasztalak
Cifra szavakkal,
Kérlek, hallgasd meg
Egyszerű kérésem.
Szép, kerek évszám a kilencven év,
már nem fűti szívem az ifjúi hév,
de máig is szeretem a szépet,
megnézem a csinos fehérnépet.
A nyár illata fenn a hegyen,
megérinti szívem, lelkem.
Jógatábor reánk jól hat,
nem marad hely bánatunknak!