Élet
Hazug világban hamisak az álmok,
Keresed Istened, mégsem találod.
Talmi csillogást festesz ecseteddel,
Délibábot hiszel a fellegekben.
A maholnap hajnalának hovatován
Talán egyszer még él, talán sosem lesz de.
Lehet, nem kurtít dobbanást a szívembe be.
Őskövületem dallamán ma péntekként vacog
a lakatlan szegletén reménybe fúlt vagyok.
Szakcikk a dohányról 1886-ból
Erdély felé futott a vonat,
rajta koros urak utaztak.
Péchy Tamás mondta történetét,
utuk végére értek aznap...
Van az a hely e széles világban,
hol a keserű édes lesz a számban.
Ahol a dombok védenek a széltől,
ahol virágok hullanak az égből
mikor tavasszal nyílnak az akácok,
ahol szerelmet súgnak a nyárfások.
Eljön majd az időm,
Isten tudja, mikor, hogy
többet a szemem
fel nem nyitom.
Ma semmi sem fáj, ritka pillanat,
Hisz körmömmel kaparnám sokszor a falakat...
Vigyázz az iriggyel, csapdákat állít,
Másokat vádol, de magáról hárít.
Belépek az ajtón, félhomály, minden komor.
Alig jut be fény, csupa por.
A padlón bomlott fatestek,
Ott fekszenek ők csendben.
Hol áttör a fény a gerendák alatt,
Jól látni, ahogy rajtuk az idő áthaladt.
Ébred a hajnal
százszínű hanggal,
súg a fülembe
éji zenét.
Jött egy újabb hajnal - hígul a sötétség,
jobbjára fordult, még szunnyad a gyöngédség,
gépi a mozdulat - kávé híg, fekete,
rágott, megkopott a bögrémnek pereme
Neved mind a hajnal,
születésed fénye,
angyali lét hanggal,
beteljesült végre,
adták, így megkaptad,
Földre szállt egy lélek,
kisbabán karszalag,
jelzi születésed...
Kitapostam életutam,
minden ösvény hozzám vezet,
emlékekből összegyúrva
hoztam létre a jelenem.
Ha a múltban élsz
és a jövőtől félsz,
a jelent úgy véled,
szerencse, ha túléled...
Szép lehet életed,
te vagy a kovácsa,
formáld, mint a vasat,
meglesz a varázsa.
Születésnapodra
mit is kívánhatnék,
legyen a mai nap
neked szép ajándék.