Élet
Ha az emberiség így működne...
Soha senkinek rosszat nem tenni,
Annak tudatában cselekedni,
Öröm lenne Földön járni-kelni.
Szétvet az ideg
Testem oly rideg
Gerendát tör rajtam
Hátamon jót csattan.
Nap
Csak lopott parázs a testem kozmosza,
pár évtizedre kölcsönkapott otthon.
Csend illata fűszálakon nyílik,
Harmat öleli át a reggel kócát.
Napsugár fénye virágnak ízlik,
Ujjával érint énekes kabócát.
Vándor éji dala
"Minden hegytetőn nyugalom van,
A facsúcsokon (minden facsúcson) alig érzel egy fuvallatot, a madárkák hallgatnak
az erdőben. Várj csak, mindjárt megpihensz te is."
Egy haldokló kiskutya emlékére
Alig születtem s már megyek,
hogy mennyben angyallá legyek.
Hetvenhárom évem az élet színpadán...
sokszor érzem: lebegek...
átjáró a föld felett -
a föld felett az ég felé,
hogyha bárki sejtené...
Hétfőn halkan, haragosan hívott fel.
Kedden kellemesen kedveskedett.
Költőnek születtem,
Egy könyvelőbe szerettem.
Elvárnám, hogy szeressen,
Velem együtt nevessen.
Nem bírok aludni. Pár órára
hunyom csak le a szemem,
míg az agyam zúg és...
A naplemente fénye
Tölti be reménnyel lelkem
Emberek szeméből már
Semmi örömöm nem lelem
Kimerítő szolgálat
A legtöbbnek az élet
Ám mégsem boldog a többség
Sokszor nyomja vállukat az élet...
Jobb később, mint soha,
Anya helyett néha mostoha.
Jó munkához idő kell,
Új élethez is 9 hónap kell.
még
bőrömben a vágy gombostűi
a szívvarraton rosszul forradt hegek
feslett kabátomra a belső zsebet
isten házicérnával tűzi
Hús-vét.
Nevében is kiüresít,
hogy betöltsön a böjtölt
megváltás ígéretével.