Élet
Óriáskerék
Óriás a
belvárosban,
Fehérvárunk
szíve dobban
Amikor megszülettetek,
hirtelen még azt sem tudtam,
mit is kezdek majd veletek.
gyermek
...mosolya
szívednek nem mostoha,
s gyermekednek
első szava hozzád
számodra
a világ kincse!
Jókedvemben!
Legyőztem bénulást,
sok-sok veszteséget,
légy a múlté, baj s bú,
nyereségem: ÉLET!
Az idő kősziklákat görget,
rajta sodródom az élettel,
mezején egyszer találkozom
az elkerülhetetlen végzettel.
Egy esti gondolat
Bíbor liliom ragyog az alkony horizontján
elcsitult szelek csöndje simogatja a fákat
a szédült álmok máshol keresnek menedéket
ifjúságom szívemnek bizsergéséből árad
mely leszűrte bennem a múló évek csodáit
modern világ avétos romjai közt elveszve
járom utam az élet ingatag pillérein...
Anno és most
Már letűnt minden, minden, ami szép volt.
A közöny ködébe fúltak az álmok,
S összefogás helyett álszent röpködnek
Az egymást vádoló alpári átkok.
Messzi tájakon bolyongtam szerte én,
bejártam szivárványt s a szürke, kék eget,
útjaim viszontagsága kész regény,
de a tegnapok hamvain nem élhetek.
Szeretném, ha hallanád
Május első vasárnapja
az anyák napja,
nekem már nincsen ilyen
földre hulló kincsem!
Égboltot takaró fák között húzódva,
Hol köves, hol füves, hol csak a föld maga,
Vezet át egy mesén az erdőlélek,
Virágokat, bokrokat érintve meg az ének,
Szól halványan, körülölel,
Ha hagyod, kézen fogva visz el.
Vándor, ki magad is a magánnyal cimborálsz,
és tudva hiszed, hogy nincs remény, hogy fáj.
Hidd el, a magány lehet szép,
ha a szépre épül a gondolat,
a keserv elfogy, elmarad,
és megtisztul a ködös lét!
Csalogat a végtelen
Még
Élnem
Kellene...
A kék madár
Lesz-e vendégem?
Összeterelt bennünket az élet.
Előtted s előttem sokat próbált évek.
Anya, ne dobj el, ne hagyj el, kérlek!
Hisz én úgy szeretlek és nélküled félek.
szürkeség
Barátságtalan, szürke arcát
mutatja a tél,
s nem szült havat
az ég.