Élet
Gyarló az ember. Mert hibát hibára halmoz.
Ki bűn nélkül élt, pont azt állítja falhoz!
Forgatja bátran sokszínű köntösét.
Önzőn tapossa rég feledett hitét.
Életük jeles napjára!
Kedves ifjú pár,
Köszöntelek titeket!
Várva várt nap ez!
Amikor az Isten tenyerére nem vesz,
mikor szünet nélkül csorognak a könnyek,
mikor nincsen egy hang, ami szépen szólna,
s hiába nyílott ki, másé lett a rózsa...
Az Életet kelti Életre.
Az Életem kelti fel végre.
MAGam nevelem MAGamnak,
A Család ÉLŐ ÉL(Ő)-ELEM-et haraphat.
Takács Ákos részére
Ellopta a Bettinámat,
hogy ne őneki legyen kára,
ezért Ákost jövő héten
csütörtökön
tökön bököm!
A kép összeáll...
Egyszer fenn és egyszer lenn,
Másmilyen lényegesen...
Viszont többet vagyunk lenn,
Így küszködünk idelenn...
Az arcomon a mosoly csak annak jele sokszor,
Kérdem én
A hited rossz irányba visz el,
drága kicsi gyermek úgy vártalak téged
ahogy szomjazó rét a tavaszi esőket
mikor megszülettél tavasz lett a télben
családra az áldást nemhiába kértem
Játssz rajtam úgy, mint egy elnyűtt hegedűn,
csókoddal énekelj sóvár ajkamon.
Történetünk szólal meg ily keserűn,
közös emlékeinket siratgatom.
A kéz kezet talál,
A szív szívre talál,
A szeretet szeretetre,
A fény fénylő életre
Ez egy egyszerű vers lesz,
pár sort írok neked talán.
Olvadó tükörként bámullak
torz fénytörés fura zaján.
egészen, mert másképp nem lehet,
teljes lényemmel vagyok, ki szeret,
éjen át s napon át, át- meg átölellek,
odakinn levelek remegnek
"Zápor suhogott az irtáson át,"
villám fénye cikázott a távolban,
esőcseppek verték az út porát,
a mennydörgés robaját sem álmodtam.
Körülnézel a szobában,
sehol egy segítő kéz.
Egyedül vagy a lakásban,
mindegy is, hogy merre mész.