Életérzés
Mozdulatlan minden napom,
üresen ül a vállamon
a felejtés búbánata,
koszos lelkem gyalázata.
Álomvilág
A hely, ahova gyűlölet nem férkőzhet,
Ahol csakis a szeretet győzhet.
A remény erénynek számít,
Nemcsak álmodozni tanít.
Mondd, akarsz-e szivárványt csalni égre,
hűs ezüstöt csobbanni eső után?
Mondd, akarsz-e tarka virágot rétre,
illatot bódulni, hol zsong a határ?
A
Szépség
Mulandó,
Jóság fontos.
Légy hát jó, míg élsz!
*
Körülleng a zöld szellő, szinte érzem illatát,
a kék csend simogatja minden porcikám.
Talán nem is vagyunk csalók,
Talán rossz a tanácsadónk.
Legbelül mar és éget,
Mégsem vetünk neki véget.
Szabadság, béke s biztonság,
mily hangzatosan ívelő szavak...
sokan vágyjuk igazi nyugalmát,
mert érzése kissé mást mutat.
Az élet olykor megtépett,
Megszaggatott, nem kérdett.
Egy nő, amikor már ötvenhét,
átússza hússzor a medencét,
vacsira beéri salival,
mellette két pici csalihal,
esténként tánc helyett futni jár,
pörög az élete, nem sivár.
Mikor ünneppé lesznek mind a hétköznapok,
új szárnyakat kapnak a fáradt őrangyalok,
nem zavar eső, nem bántja bőrömet hideg,
már nem érzem súlynak, amit vállamon viszek.
A tető szélén ült a jövő és a jelen.
Olyanok voltak, mint két idegen.
A jelen a kezében egy bort szorongatott.
A jövő olyan volt, mint egy élőhalott.
Fogadjatok el olyannak,
amilyen vagyok,
ropogós tánc helyett
inkább olvasgatok.
amerika mindig a múlt a tévéből
lekvárosüveg kívülről nyalogatása
a tornácon sörözés
az autósüldözés
egy életérzést generál hatása...