Életérzés
Mindenki elvárja az őszinteséget
Közben az igazságtól rettegnek
Mindenki hazudik, egy kicsit
Majd kegyes hazugságnak nevezik
Gyalogút fölött haragos az Isten,
lábam a kőben csak nagyokat szisszen.
Hitből a jóba már sohasem lépek.
Minek hát kamuzni álomba képet?
Őszinte legyél azzal, akit még szerethetsz,
Mert ha nem teszed, utána már nem cselekedhetsz.
Gondolj meg mindent kétszer, az a biztos,
Ne menj el úgy, hogy minden csak titok.
Mondvacsinált korlátok közt neveltek fel engem,
Így semmiképp sem sikerült egyedivé lennem,
És miközben gépiesen imáimat zengtem,
Nem tudhattam, hogy ezzel csak mérgezem a lelkem.
Életérzés (Mentoromnak, dr. Domonkos Jánosnak)
Fellegekkel terhes vihart követve
véled-e pazar szivárványt csodálni,
gyönyörtől izzón, ajzottan ámulni,
miképpen alkotja művét mestere?
Nyakamon kígyó tekereg,
Szívembe szögeket vertek.
Sötétnek látom az eget,
Árnyak bántanak engem.
Bú leselkedik rám, megver,
S kínok közt látom az életem.
Álmos kövekből készült szakóca
Tompa zajjal horpasztja koronánk
Üressé csúfolt ősidők óta,
Mióta szűzsziklák vérét ontják.
dübörög; ahogy
elmém fáradt
pórusain átszáguld
a gondolat,
feléd irányulva
belső tekintetem
fellebeg és
lassan leroskad.
Vagyok. Nem tudom, miért
s miből, de vagyok.
Érzem anyagi létem
minden elemében,
miként érzem, ha hasad a
szikkadt csontvelő.
Bárdolatlan színdarab egy életérzéshez
Bárdolatlan színdarab egy életérzéshez.
Már az expozíció végét írják ráncaim,
S még mindig a szinopszisban élek.
Félni vagyok a világon, egyre jobban érzem,
Bizonytalanság, őrült zűrzavar az élet.
Elindulok előre, s lassan körbe érek,
Hiába törlöm le újra, s újra a verejtéket,
Semmi nem változik, s már önmagamtól is félek.
Csalogat a végtelen
Még
Élnem
Kellene...
A kék madár
Lesz-e vendégem?
Lilára színezett égi mennyezet
nem vágyom jelen pillanatban másra
csak egy lilára színezett égboltra mint társra
úgy vágyom egy pár szép nagy szárnyra
hogy az égen sok-sok madárral együtt perdüljek táncra
Él a felbontási tilalma!
(3 soros-zárttükrös)
A mocskos, véges halált mindenki zsebben hordja, lezárt borítékban,
Élet adta születéskor, de folyvást él a felbontási tilalma!
A mocskos, véges halált mindenki zsebben hordja, lezárt borítékban.