Életfilozófia
Az élet és a lélek megrontója...
A pletyka sötét!
Félelem nélkül
Zöm hazugságot
Szül eredményül.
Zárt haiku-láncban keresem...
Semmi közepén
Ülni semmivel telve.
Lelki-üresség.
Tedd a jót
Talán aprónak
Tűnik a jó, mely marad...
Messze vagy, de most megvallom, amit érzek irántad...
A szerelmet vallani, végzetes vallomást
Jól elmondani, hogy éppen ez van... és semmi mást...
A szerelem az, ami át tudja törni a határokat,
És ha szerető pár összefog, áthág nagy akadályokat.
Az élet pofa nélküli fakutya,
Ember beleül, és csak siklik rajta.
A fakutya jégszék, és nem harap.
Az élet is jégszék tegnap, holnap.
-iambosz-
Már látom, hogy Naccsád miként visel koronát.
Mert nyakamba akasztotta ezt a rozsdás boronát,
hogy boronálnám végleg el magam e földről,
írmagom se maradjon, s ne lásson meg föntről.
Idő vagyok, világpusztító,
halálra ítélt élet, megváltó.
Eredeti személy, megnyilvánult
világ egyetlen ura.
Vagyok levegő, víz és tűz
újra és újra.
...csak azért, mert újabb hajnalt köszönt énekük.
Hiába fogtok be fület és szemet, mi lát,
sötét-némaság nem lesz alaptermészetük.
Gondolatok síeléskor
Siklok lefelé merészen,
Hóban nyomot hagy a lécem,
Kacskaringóst, széleset.