Élethelyzet
Nem tudok én már örülni semminek,
Semmi se jó a megkövült szívemnek...
Nem tudok én már örülni semminek.
mobil világ?
Ül szülő s a gyermek,
telve a várótermek.
Van, ki alszik édesen,
s van, ki visít élesen.
Eldobható játék, eldobható papír,
eldobható ékszer, eldobható radír.
Lehunyta szép szemét az ég,
lehullt az Úrról minden máz.
Behúzva már kattog a fék.
Aludj el szépen, aludj már!
Én nem viszem a terhed,
ahhoz gyenge vagyok,
de ha megnémít a gyász,
én veled együtt hallgatok.
kezekből kezekbe
hűvös levegő
lengedezik az izzók
karcsú nyakánál
Álmaimat eltemette a múlt,
tervem volt sok, millió álomvár,
idővel legtöbb a semmibe hullt,
és szerelmem hangját sem hallom már.
Csak vergődök a gondolataim között,
mint a vihar elől menekülő halász
a hullámok hátán, apró ladikjában.
Vagy mint vad, kinek a gerince eltörött,
de még él s fetreng a porban és mocsokban,
félig bénultan könnyes kínjai között.
Agyam rejtekében 05
Rózsára leltem egy szemétdomb alján,
hol kinyílott édes-bús virága...
Szemétdombra dobva
törött kancsófülek
csillognak fényárba`,
mint apró gyöngyszemek.
Forogjon a Föld lassabban
Furcsa egy világ, amiben élünk,
mindenhol mindentől kicsit félünk.
Nehogy fájjon a fejünk,
nehogy rossz kedvűek legyünk,
nehogy elrontsuk a gyomrunk,
nehogy allergiát kapjunk!
Élet sosem volt hozzám kegyes,
Ez sajnos, okkal történhetett meg.
Át kellett éljek kegyetlen dolgokat,
Hogy így váljak jobbá e körforgásban.
Vasárnap van.
Eltelt egy újabb hét az életemből... igen, el is szállt.
Ülök a konyhámban, mert csend most csak itt van.
Bár néha megtörik a csendet komiszan.
Hétvége avagy
Hétköznap, az öregnek
Nincs különbség, oly
Lassan megy minden már, a
Nap elmúlik, tovaszáll.
Ha bánatos vagy valaki miatt,
s a lelked fájdalommal sirat,
ha úgy érzed, nincs miért élned,
lásd a gyönyörű azúrkéket.