Élethelyzet
Nem tudtam, mit csináljak, de megpróbálom mégis,
Aki á-t mond, mondjon b-t is,
Olyan kéne, aki marad, nem siet,
Felkavarta az állóvizet
Vad legyen, vesse ki rám szárnyát,
Nézd meg az anyját, vedd el a lányát,
Ne csak lásson, hanem hallja,
Sok beszédnek sok az alja...
A magányról
Néha jó,
Mint vágyhajó,
Álomszárnyán szárnyaló.
Hagyott el már barátom,
Hagytam is már el,
Lyukas folt a kabáton,
Kérek még egy üveggel.
Helyzet, mit nem kedvelsz,
helyzet, min nem nevetsz.
Könnyes szemmel...
Az életem utcáit gázolom,
Nem számít, melyik oldalt választom,
Felettem az ég csak néha ragyog,
Morc felhő takarja, lelkem vacog...
Az útszélén vonszolom magam, lépteim számolom,
Emlékek terhe nyomja vállam, kínoz gondolatom,
Káosz a fejemben, amim volt, odaveszett minden,
Szeretném végre feledésbe temetni önhitten.
Szeresd minduntalan!
Anyád csak egy van,
Szeresd minduntalan,
Míg melletted, veled van.
Amíg volt drága Édesanyám nekem,
Szeretetben fürösztött, nevelt engem,
Mindig elűzte Ő minden kételyem,
Szükségét semminek sosem éreztem.
Arany János nyomán
Mennek, mennek,
Egyre mennek,
Legjobbjai e nemzetnek.
Minden, mit irántad érzek,
sokkal több, mint hinni merek.
Nem kizárólag szerelem,
lélekből nyíló érzelem.
Túl sokat kértem,
Igen, való` sokat,
Hisz` az érzelem
Nálad nem divat.
Nem mondhatom, hogy okos vagyok,
Mert sosem értettem a számok műveletét,
Nem mondhatom, hogy bölcs vagyok,
Mert sosem nyertem elég tapasztalatot.
Ősz idején
Bármerre sodor az élet,
Nem találok arra szépet,
Mindenfelé az enyészet
Szüntelen engem kísérget.
Körbenézek, embereket látok.
Embereket, csak porcelánból.
Legszívesebben menekülnék,
De olyan, mintha álmodnék.
Feszült a lelkem, nem találom helyem,
A nyár útra kész, vele vész reményem.
Készülnek a fecskék... én is szeretnék.
Bármilyen messzire... velük repülnék.