Életút
Anyám a reggeli félhomályba dereng,
Fürtjein az eltelt évtizedek,
Megannyi könny, remény, szeretet,
S minden lemondása ékkővé nemesdett.
Semmibe révedő,
fura tekintettel
egyre csak ülni,
és várni a csodát.
út a nagy büdös életbe - ifjon hitted a nagybetűs életben -
amire nem vagy felvértezve - nem is kellenek vértek -
úgy érzed az élet szép - igazából nincs is mitől félned -...
Szerelem rózsája kinyílt a szívünkben,
bódító illatot varázsolt lelkünkbe.
Megszűnt a külvilág, s intő szó szigora,
mely közös jövőnket aggódva gáncsolta.
Ott a messzi távol túl a sok határon,
hol reggelente csillagködben úszik az este,
hullócsillag ott áll félúton, várón,
alatta éji vad nyüszít keseregve.
Emlékeim, mint két tükör,
egymással szemben a falon,
ha belenézek, végtelen szobát látok,
s benne végtelen a plafon.
Készül a lélek,
testben feléled,
kisbaba sír, ha örülhet a fénynek!
Vándor lábak
Az út porában
Nyomokat rejt el,
Amit a szél újra és újra felkap,
S fújja szerteszéjjel.
Ő járt erre, Adrián,
kapitány az Adrián,
Tépelődve hallgatott,
míg az utcán ballagott.
...mi égig emelhet,
világ törvénye csak súgja,
adja meg a rendet!
Avagy tükörkép az ikerlángodnak 2.
Sokáig vártam s hallgattam türelmesen,
De ideje volt már megtörni a csendet.
Tükörképet mutatva adtad fel a leckét,
Szenvedtem is tőle, nem is kicsikét!
Nekem nem kell sárga tulipán az őszbe,
hisz már úgyis halott, nincs többé jövője.
S mert soha nem is élt, múltja sincs igazán...
Nap meleg sugarát sem érezte magán
sohasem. Szárai is túl egyenesek
- megfeszült gerincek - ég felé merednek...