Elhagytalak
Amikor még fogtad kezem,
boldog voltam, emlékezem.
Halk szavú voltál és vidám.
Óvtál, vigyáztál volna rám.
Nem ismerlek,
és nem tudom, milyen
barát vagy. Talán idegen
számodra minden gondolat,
de készen állsz, hogy befogadd,
ha néhány percre még figyelmedet
magamra tudom vonni,
mint képeslap, vagy furcsa régi holmi...
Mint a csonkolt kéz, ami néha mozdul,
vagy sajogva fáj,
úgy dobog a szívem
életem tavaszán.
Érzéseim leírni nem tudom,
Mert felkavar nagyon ez a dolog.
Nem tudom, mit érzek, mit csináljak,
Nem szeretném, ha Rám haragudnának!
Márpedig így ez lesz a vége,
Mindent elrontok...pont ezt miért ne?!