Elmúlás
Ősz, ősz hol van már,
hol a szerelem, hol a nyár,
hol a napfény, a tiszta ég,
elmúlás, eressz még!
Telnek, múlnak... évek.
Lassan múl` az élet.
Öregszik a család,
én is öregedek.
"Fájdalmas" búcsú a 2018-tól
Sok minden volt nagyon rossz ebben a nagyon rossz évben.
Sok emlék felidézése fájdalmat okoz nékem.
Emlékszem a napra,
mikor Téged hoztak.
Oly kristálytisztán, mint-
ha tegnap lett volna.
Avagy a szenzitivitás alaptünetei
Változik a világ, változik is minden.
Változnak a körülmények és az élet.
Régen minden jobb volt, jobb volt az életem.
Mostanra már megtört, nincs a régi énem.
Változik a világ, változik is minden,
változnak a körülmények és az élet.
Régen minden jobb volt, jobb volt az életem,
mostanra már megtört, nincs a régi énem.
Leoltottuk már a villanyt,
de még nyitva a garázs,
látom, hogy a kazánunkban
piroslik még a parázs.
Elmúlás hervad és reszket,
most jő a vég vagy a kezdet?
Mosollyal köszöntsük az őszt,
tárt karokkal várjuk a bőszt:
már susogva, lángolva jő...
Ezernyi könnycsepp
mosta arcomat.
Szívemet mardossa
valami, ami már
nem a szerelem.
Tereken a csend,
A lámpa fénysugara,
Néma alak a padon.
Lehet, már ott sincs!
Érzem a gyerekkori nyarak illatát,
Amikor besütött a Nap az ablakon,
Csiripelő madaraktól szólt a határ,
S jele se volt az elmúlásnak nyugaton.
Réten átsuhanó szellők borzolta fák ölén
alszik már a tűz perzselte nyár.
Emlékeim szitáló harmatködén
még ölel egy fáradt napsugár.
Rozsda mohón falja az erőtlen tagom,
érett, kerek alma a lenyugvó napom...
Fekete tollruhás
varjaknak serege
károgva rikácsol
tarlónak széliben.