Első szerelem
Gyermekfejjel tudatlan álltunk egymás mellett.
Nem tudtuk, milyen fájdalmas az első szerelem.
Hát kihúztuk a csónakot a partra
Addigra rommá ázott mindenünk
A gépem ott volt valahol a mélyben
Jó harminc képnyi emlék elmerült
holdfény, március
Telihold fénye
Csillan szemedben, mikor
Engem ölelsz át...
Hogy mit meg nem tennék egy ölelésért
Hogy mit meg nem tennék egy ölelésért,
Hogy mennyit szenvednék egy érintésért,
Adnék aranyat, vágyat és emléket,
Mindenféle tárgyi s szellemi értéket.
Nem éneklek szépen, nem is tudok,
De a lényeg az, amit mondani akarok.
El akarom mondani, hogy is látlak téged,
S miért is lát a világ olyan szépnek?
Az első szerelem olyan, mint egy álom,
A megbeszélt helyen szívdobogva várom.
A pulzusom feltornázott az egekbe,
Szállnék vele én is fel, a fellegekbe.
2 összefonódott kéz, melynek szíve csak a másikért dobban,
Eme érzést nem tudom leírni egyetlen sorban.
Íze édesebb, mint a méz, tapintása, mint selyem,
És végre úgy érzem, itt van az én helyem.
Hó
Hullott,
Szívünkben
Szerelem dúlt.
Öröknek hittem...
"Az alkony lassan hűvös-kékbe sápadt",
emlékszem még egy régi képre,
mikor elővetted gitárodat - szőke voltál,
és kajla, ültünk a Duna-parton,
mesédnek soha nem értél végére...
az első szerelem annyi volt
csak bámultuk a holdat este
s e csepp idilli pillanatban
kezed kezemet megkereste
Mihaszna minden írásom,
hiába is szenvedek;
hasztalan lét van mögöttem:
pusztán csak papírhegyek.
Első csók volt, még ügyetlen,
esetlen és oly félénk,
mégis csodaszép emlékű,
bárcsak újra megélnénk!
Hosszú haja vállán terült szét.
Barna, sima s nem göndör.
Bárki rápillant, elveszti eszét.
Ne keress, hiszen nem vártál,
Mikor ott voltam, nem láttál!
Ne áltass, hiszen tudod jól,
Hánynom kell a hazugoktól!