Első találkozás
Folyton hallom a hangodat,
Mely lelkemhez ér, simogat...
Hívószavas vers
Összesúgnak a fák
azon az éjjel.
Szívem oly hevesen dobogott,
Csillapodni egy percre nem tudott.
Mosolyt csaltál arcomra,
Mintha rád pillantanom is bűn volna.
Mint facsemete a tűző napon,
Úgy vártam rád a hidegben
Egy nyirkos padon...
Vártam, de nem jöttél...
Biankának
Mikor téged megláttalak, egyből megvakultam,
Egy ideig csendben meglapultam.
Sokáig várva, hogy eljöjjön az idő,
S ígérem, nem leszek egy kutyaütő.
Szerelem.
Egyszer régen, amikor megismertelek,
Még azt sem tudtam, hogy is nevezzelek,
Megírtuk egymásnak, mi is van velünk,
Milyen a munkánk, és milyen az életünk!
Nappalok éjszakák holdak és csillagok,
Remegő gyomorral nélküled meghalok,
Sétálok északnak, aztán meg nyugatnak,
A lelkem félelmei meg nem nyughatnak...
...még négy nap...
Unokámnak
Mikor először megláttalak,
Csak csodáltalak...
Mily pici lény, Isten ajándéka,
Ki Fényt hozott családunkba.
Emlékszek csillogó szemedre.
Nehezen vallottam be.
Mint gyors szárnyain elrepülő madár,
Kit a végtelennek távlata vár,
Úgy röppent el a délután is veled,
Melybe bezsúfoltad szép lelkedet,
Hogy eltűnt a mennyt övező határ.
Első randevú emlékére
Emlékszem, mikor először megláttalak,
Ott ültem egy padon a hűvös, fák alatt.
Forró, nyári nap volt,
Nagy meleg, hőség tombolt.
Egy gondolat kering a fejemben
Sokszor csak erre gondolok...
Kitekintek az ablakon
Hull a hó és hideg van...
Semmiből érkezett, köd leplén keresztül néha felsejlett.
Talán még tétovázott, megérkezzen-e. Ráérősen közeledett.
Pár néma perc, addig ott álltam szívemben tomboló reménnyel.
Ő lebbenő hajával, bársonyos hajnal köntösében csillogó szemmel.
Sápadt holdként ragyogó haloványszínű orcája tündöklésével.
Ajka szélén megjelenő huncut mosolyával ott termett előttem.
Mikor beléptem az ajtón, megláttam Őt,
a megmentőt.
Kinek barna szemei ütöttek, vágtak,
még végre egyszer eltaláltak.