Emberi sorsok

Váronné Darabos Klára

Miért is?

Melegben hidegség,
fényben a sötétség,
felhőfeketében
lángoló Naptűz ég.

Tovább...

Horváth Piroska

Konzervdoboznyi élet...

Január zsigert tép pléh-kunyhó zugában,
akadt még stanglivég kicsordult kukában,
fatuskó-asztalon bádog-lak szegletén
penészes köntösben ott vár a szerzemény

Tovább...

M. Laurens

A HATALMAS SENKIHEZ!

Emberforma mint én, de már-már éteri.
Ámbár ki megerősíthetné, nem leli.
Főleg, hogy Ön mindenképp erre vágyna.
Így hiú ábránd s tévedés ez álma.

Tovább...

M. Laurens

EGYRE MENNEK...

Arany János nyomán

Mennek, mennek,
Egyre mennek,
Legjobbjai e nemzetnek.

Tovább...

M. Laurens

ÚGY NÉZ KI, VESZTETTÉL

Cimbora, úgy néz ki, vesztettél.
Ahogyan az a Nagykönyvben áll.
Hulládon dögevő rágódik,
s éhes varjaknak is hagy talán.

Tovább...

Horváth Piroska

Roncsderbi

lustán andalog az eltévelygett idő
majd pimaszul lóg a kandelábereken
aztán forogni kezd - irama szédítő
ugróiskolázik a macskaköveken

Tovább...

M. Laurens

NANÁ!

Naná, hogy a pillangó-élet csillogás,
De próbálnál pondróként élni itt alant!

Tovább...

94100

Horváth Piroska

Jégrózsák tüskéi...

Éles szilánk a fagy, húsba vág a szele,
düledező házra dértakarót terít,
egy ócska ablak, mi jégrózsákkal tele -
hűvös kristályvilág hatalmába kerít...

Tovább...

M. Laurens

ÉN KOMOR VÁROSOM

Mocskosan fojtó szmog terjeng körötted,
akár holtak bűze, mi szembecsap,
szürkére festve a járókelőket:
sorsára vár s tolong sok gályarab.

Tovább...

M. Laurens

MONDD!

Mondod:
A remény hal meg utoljára.
De az enyém
rég felakasztotta magát
az első fára.

Tovább...

M. Laurens

MÉG HATVAN ÉV UTÁN IS

ipsa historia repetit

A történelem, mint mindannyiszor, igazságtalan és vak:
míg a felső ágon az új Szabadság-madara fészket rak,
kegyencei fészkéből kilógó hátsó felét újfent föléd rendeli,
föléd (ki számára hasztalan), s az alsó ágon gubbasztó milliónyi
magasról leszart szürke veréb közt hagy ismét: öklendeni.

Tovább...

Horváth Piroska

Nő a gőgjében...

Konok magányában, kávéja gőzében
üldögél nagy csendben - elfortyog gőgjében,
jégrózsák virága rideg arcán rezdül,
dactól puhul lelke - el is hiszi, szentül

Tovább...

M. Laurens

NINCS KÖZÖD HOZZÁ

Ahogyan ti írtok: Tóth Albert

Nincs közöd hozzá!
Láthatóan erős csomók
szakadtak fel benne.
Meg ne próbáld:
tart-e, bírja-e,
mi lenne?

Tovább...

M. Laurens

CSIGAHÁZ

[magna civitas, magna solitudo]

Hullik a vakolat,
pikkelyekben pattog a máz,
szemeket-füleket bezárva
vagyunk semmiben a váz,
hol az Én minket is kizár:
akárcsak egy csigaház.

Tovább...

Horváth Piroska

Mélymagyar

Bűzös pocsolyában nézegeti arcát...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom