Emberi sorsok

Kustra Ferenc

Don-kanyari lövészgödörben...

Tudok olyan frontokról, ahol a sár megdermedt, a bőrre száradt.
Itt is front van, de itt nincs sár! Jég és hó nézésébe szem megfáradt...
Itt már a szemednek nincs izzó, érdeklődő fénye,
A végtelen hómező... mit lát, az a mindensége...

Tovább...

Kustra Ferenc

Don-kanyarban, őrségben a poéta!

Poéta a lövészárokban...

Hómezők fény-káváját nézegetem kint az őrségben,
Szeretnék még majd létet beteljesíteni egészben...
Így éjfél után már könnyen veszek mindent... legényesen!

Tovább...

M. Laurens

MONDD!

Mondod:
A remény hal meg utoljára.
De az enyém
rég felakasztotta magát
az első fára.

Tovább...

M. Laurens

MÉG HATVAN ÉV UTÁN IS

ipsa historia repetit

A történelem, mint mindannyiszor, igazságtalan és vak:
míg a felső ágon az új Szabadság-madara fészket rak,
kegyencei fészkéből kilógó hátsó felét újfent föléd rendeli,
föléd (ki számára hasztalan), s az alsó ágon gubbasztó milliónyi
magasról leszart szürke veréb közt hagy ismét: öklendeni.

Tovább...

Horváth Piroska

Nő a gőgjében...

Konok magányában, kávéja gőzében
üldögél nagy csendben - elfortyog gőgjében,
jégrózsák virága rideg arcán rezdül,
dactól puhul lelke - el is hiszi, szentül

Tovább...

Domonkos Jolán

Lecsapott rám a sors

Nem szól bennem a vers,
nem szól bennem az ének,
lecsapott rám a sors,
szinte alig élek.

Tovább...

Domonkos Jolán

Kegyetlen az ember

(Bocsánatot kérek!)

Volt egy kis barátom, kedveltem őt nagyon,
gyakran homokoztunk náluk az udvaron....

Tovább...

M. Laurens

NINCS KÖZÖD HOZZÁ

Ahogyan ti írtok: Tóth Albert

Nincs közöd hozzá!
Láthatóan erős csomók
szakadtak fel benne.
Meg ne próbáld:
tart-e, bírja-e,
mi lenne?

Tovább...

M. Laurens

CSIGAHÁZ

[magna civitas, magna solitudo]

Hullik a vakolat,
pikkelyekben pattog a máz,
szemeket-füleket bezárva
vagyunk semmiben a váz,
hol az Én minket is kizár:
akárcsak egy csigaház.

Tovább...

Bánlakyné Moravetz Edit

Szórványban

Fenn, a magas hegyek között
van egy kis falu.

Tovább...

83174

Bánlakyné Moravetz Edit

Üzenet messze idegenbe...

Leheletfinoman szól a harang mostan;
Lelkemnek vágyai kerülnek síromba.
Kívántam nyugodni Édesapám mellett,
Őriznék álmomat fenséges fenyvesek.

Tovább...

Horváth Piroska

Mélymagyar

Bűzös pocsolyában nézegeti arcát...

Tovább...

M. Laurens

NINCS HASZONTALANABB...

Mondd hát, Öreg Csont, minek sietni annyira már?
Múltad elkopott, emlékét hasztalan keresnéd,
jobb, ha csendben veszteg maradsz, és kíméled elméd,
ha görnyedő hátad s lábad korod súlyától fáj.

Tovább...

M. Laurens

A TRÁGYAHORDÓ DALA

a capite foetet piscis

Én hordom mocskotok
fertelmes halomba,
derekam tőletek görbe,
becsületem a vödörbe`:
gazdag avagy koldus,
mind elfordul fintorogva.

Tovább...

M. Laurens

AKKORIBAN

EGY VÉN MARHA EMLÉKEI

Szétfolyt a bor a kancsóból:
füle s oldala is csorba.
Belesüllyedt e vénember
az örök földi nyomorba.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom