Emberi sorsok

Molnár Elizabeth

Most szól még egyszer

Most szól még egyszer a harang utoljára,
De utána nem kondul meg többé újra,
Most ketyeg még egy egyszer a régi óra,
Aztán örök csendbe vonulóra fogja.

Tovább...

Horváth Piroska

Kucorgó

Összegömbölyödve - szűk padlórés között,
megbomlott méltóság egy zugba költözött,
reszkető valóság maradványa nélkül,
pityereg magában - dideregve kékül.

Tovább...

Kustra Ferenc

Laci barátunk

Faragott sast kaptál ajándékba,
Így szárnyalj Te is, Te gyalogbéka.
Legyen tied minden... a látóhatár...
Élted hosszú legyen, kívánom immár.

Tovább...

M. Laurens

BALLADA A HATALMASOKHOZ

François Villon nyomdokain

Most, hogy az utcára vetetten élek,
abban bízok, Ki mégsem szolgalélek.
Én is ember lennék, s nem holmi hályog,
mondjátok hát meg: Nektek miért fájok?

Tovább...

M. Laurens

MÁR NEM JAJONG

És jajong a balga lélek
arccsontjai sápadt ékek
másik szegénynek könyörög
- nyomora úgyszintén örök-
takarója csak az alkony
narancsvörös hajú asszony...

Tovább...

Horváth Piroska

Elhagyatva

Kék szemű kicsi lány fut mezőn serényen,
illan, játszik a fény szép, tűzpiros arcán,
vidám mosoly ücsörög csöpp, édes ajkán,
száraz kenyérhéja lapul a zsebében.

Tovább...

M. Laurens

OLY KORBAN ÉLEK...

Oly korban élek, hol már szégyen a tisztesség,
hogy a kétkezi munkáról már szó se essék.
Oly korban élek, hol azt tanítják oly sokan:
miként kell hazugságban élni, otthonosan.

Tovább...

Kis Lajos

Blúzelmélet

Kávém kevergetem
már vagy tíz perce, és
csak bámulok a mindenbe.
A csendbe vegyül egy kis percegés.
Gondolataim esznek.

Tovább...

M. Laurens

PESTEN JÁRT AZ ŐSZ

(Hová lett kelet büszke Párizsa?)

"Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,"
s álltunk ketten a mának peremén,
a nagy Költő s Én: jelentéktelen.

Tovább...

Horváth Piroska

Kitaszítva

Reményeivel metsző szél futkos,
rozsdás kétség az oldalát böki,
megkopott rongya egy kissé szutykos,
keseredett lét igáját nyögi.

Tovább...

Horváth Piroska

Számvetés

"Frankom" sikít -
hajam húzza
lényem visít -
bőröm nyúzza.

Tovább...

Horváth Piroska

A kórkép

A szél simogatta selymes haját - nemrég,
boldogság ficánkolt mosolyán - láztalan.
Keserű hónapok oly rövidre nyesték
göndör fürtjeit - most keresi lázasan.

Tovább...

Horváth Piroska

Fekete város

A múlt verejtéke csurran a falakon,
szűk utcán szaladgál veszettül az élet.
A keserv ücsörög mélán egy fapadon,
szerelem vonata vakvágányra téved.

Tovább...

M. Laurens

POSZTUMUSZ

Majd eldönti az utókor posztumusz,
Hogy költő leszek-e, vagy csak jó humusz.
Mert a kövér földnek mindkettő érték,
Még ha strófáim a gazok sem érték.

Tovább...

M. Laurens

Miért hagytuk?

Miért hagytuk Uram - kérlek, mondd meg nekem -,
Hogy az ember, embernek farkasa legyen.
Hogy éhezzen, és haljon az, aki gyönge,
Megalázva, emberségben meggyötörve.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom