Emberi sorsok

 IdőHosszKedvenc

M. Laurens

AKKORIBAN

EGY VÉN MARHA EMLÉKEI

Szétfolyt a bor a kancsóból:
füle s oldala is csorba.
Belesüllyedt e vénember
az örök földi nyomorba.

Tovább...

M. Laurens

NINCS HASZONTALANABB...

Mondd hát, Öreg Csont, minek sietni annyira már?
Múltad elkopott, emlékét hasztalan keresnéd,
jobb, ha csendben veszteg maradsz, és kíméled elméd,
ha görnyedő hátad s lábad korod súlyától fáj.

Tovább...

M. Laurens

JÁTSZOTTAM A GONDOLATTAL

demencia szindróma

Régen játszom egy gondolattal,
Ő is rég játszik már Énvelem,
néhanap elbújik előlem,
és mindhiába keresem.

Tovább...

101105

M. Laurens

EGYRE MENNEK...

Arany János nyomán

Mennek, mennek,
Egyre mennek,
Legjobbjai e nemzetnek.

Tovább...

M. Laurens

OLY KORBAN ÉLEK...

Oly korban élek, hol már szégyen a tisztesség,
hogy a kétkezi munkáról már szó se essék.
Oly korban élek, hol azt tanítják oly sokan:
miként kell hazugságban élni, otthonosan.

Tovább...

M. Laurens

RINGATÓ

József Attila nyomdokain

A házkapuk sok idegen
mind bezáródnak ridegen
sebaj
mind bezáródnak ridegen.

Tovább...

M. Laurens

A FEKETE BÁRÁNY

Homo sacra res homini

Birkanyáj téblábol a rét füvében,
Juhásza bajszán konyul már a mélabú,
Ott ballag egymagában kint a szélen...

Tovább...

M. Laurens

ÉN KOMOR VÁROSOM

Mocskosan fojtó szmog terjeng körötted,
akár holtak bűze, mi szembecsap,
szürkére festve a járókelőket:
sorsára vár s tolong sok gályarab.

Tovább...

M. Laurens

PESTEN JÁRT AZ ŐSZ

(Hová lett kelet büszke Párizsa?)

"Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,"
s álltunk ketten a mának peremén,
a nagy Költő s Én: jelentéktelen.

Tovább...

M. Laurens

CSIGAHÁZ

[magna civitas, magna solitudo]

Hullik a vakolat,
pikkelyekben pattog a máz,
szemeket-füleket bezárva
vagyunk semmiben a váz,
hol az Én minket is kizár:
akárcsak egy csigaház.

Tovább...

M. Laurens

NANÁ!

Naná, hogy a pillangó-élet csillogás,
De próbálnál pondróként élni itt alant!

Tovább...

95100

M. Laurens

ÚGY NÉZ KI, VESZTETTÉL

Cimbora, úgy néz ki, vesztettél.
Ahogyan az a Nagykönyvben áll.
Hulládon dögevő rágódik,
s éhes varjaknak is hagy talán.

Tovább...

M. Laurens

A TRÁGYAHORDÓ DALA

a capite foetet piscis

Én hordom mocskotok
fertelmes halomba,
derekam tőletek görbe,
becsületem a vödörbe`:
gazdag avagy koldus,
mind elfordul fintorogva.

Tovább...

M. Laurens

BALLADA A HATALMASOKHOZ

François Villon nyomdokain

Most, hogy az utcára vetetten élek,
abban bízok, Ki mégsem szolgalélek.
Én is ember lennék, s nem holmi hályog,
mondjátok hát meg: Nektek miért fájok?

Tovább...

M. Laurens

A VÉGSŐ NYOMOR

(a létező mély-szegénység)

Képzelt kenyere héját, álmában a szegény...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom