Emberiség

Hecz János Sándor

Elég a rosszból

Egérkörömnyire voltunk a forrástól,
ahonnan az örök élet nedve ered.
Abba szennyet dobtunk. (Csupán megszokásból?)
Attól kezdve annak vize lett mérgezett.

Tovább...

5749

Haraszti Bence

Ébredj, Emberiség

Földpusztító elmebaj,
Süketítő emberzaj,
Mint alaptalan felfordult épület,
Bennünk tombol a kollektív rémület...

Tovább...

Csele Beatrix

Penge

Egymagam a szélben állok a végtelen mélységben.
Rideg árnyak arcon vernek, szemem kérve kérdez,
némán tűröm... nem felelnek...

Tovább...

Tán Ferenc Gergő

Csillagjegyek versbe öntve 12/1

Vízöntő

Vízöntőnek lenni oly felemelő,
Januári meleg lelket melengető!
Mindig tudja pontosan, hol a helye,
Családban, szerelemben a nyugvóhelye!

Tovább...

Kovács Ákos Dániel

Az eső illata

Csipp-csepp, csepereg az eső,
házak tetején kopogtat.
A szürkületben száz felhő
öntözget liliomokat.

Tovább...

Csele Beatrix

Ébredés

Túlnőtt rajtam az élet, hogy ezt tovább így vinni képtelenség.
Oly mélyen fekszem alatta, hogy el fog tiporni, az már nem kétség.
Tapadt volna inkább másra a tegnap semmitérző kényszerbajnoka,
Minthogy ócska, poros ruháját ismét áthozza.

Tovább...

Darabont Dorottya

Társadalmunk

Bukott társadalmunk
Szabadságot vár a raboktól,
Tiszteletet a lenézettektől,
Pénzt a szegényektől,
Egészséget a kimerültektől,
Életet a halottaktól.

Tovább...

Erubina

Sablonok

Mivel a társadalom részét alkotod

Sablonos a szíved, sablonos, ki vár,
Sablonosan éled sablonból, mi jár.
Sablonod a várad, benne ruha száz,
Sablonoddal véded, Mindegy, mit is látsz.

Tovább...

Erubina

Amit tudok

Láthatáron láthatatlan látnivalók lázálma,
Társaságok távolsága, támasztalan tárháza...

Tovább...

Tán Ferenc Gergő

Egyszer véget ér

Az idei év már kecsegtet,
Saját magad hordod kereszted!
Nem lesz már annyi siratóének,
Véget vetünk veszedelmes betegségnek!

Tovább...

Dicsőfi Mária

Mi történt az emberekkel?

Mi történt az emberekkel,
A tudattal rendelkező lényekkel?
Könyököl, eltipor,
Szemembe nézve meghazudtol.

Tovább...

Mondok Judit

A gyilkos bolygó

Arany volt ez a világ, és minden kincs,
minket szolgált minden, az is, ami nincs.
A vizünk is lehetett volna tiszta,
csak az ember benne egy gyulladt ciszta -
bolygónk emeli az éltető tétet,
míg szomjan halunk, félrenéz,
addig a semmibe réved.

Tovább...

Mondok Judit

Támolygó emberiség

Milyen hatalmasra nő a természet,
mily kicsiny benne a telhetetlen ember,
elhagyja, lerombolja az eszméket,
kivág mindent, nem marad csak homoktenger.

Tovább...

Léber Mariann

Fekete város

Fekete csatornákból bújtam elő
az örök napfogyatkozás mezejére.
Rám nehezedett a trágyaszagú hajnal
keresztként cipelem vállamon.

Tovább...

Red

A jelen tragédiája

A tető szélén ült a jövő és a jelen.
Olyanok voltak, mint két idegen.
A jelen a kezében egy bort szorongatott.
A jövő olyan volt, mint egy élőhalott.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom