Embertelenség
Gyötrő a világ, melyben eddig éltél.
Talán soha nem is tudtuk, benne mennyire féltél.
Úgy mentünk el az utcán melletted, mint egy idegen.
Talán csak az kellett volna, hogy elfogadjanak emberségesen.
adventkor tágulnak a terek,
hízni fog mellkasunk, bár keszeg.
József Attila nyomdokain
A házkapuk sok idegen
mind bezáródnak ridegen
sebaj
mind bezáródnak ridegen.
François Villon nyomdokain
Most, hogy az utcára vetetten élek,
abban bízok, Ki mégsem szolgalélek.
Én is ember lennék, s nem holmi hályog,
mondjátok hát meg: Nektek miért fájok?
Szalagmunka mellett megfáradt izom,
A jövőbe vetett hit lassan halványodik...
Itt születtem én is a fényes Hold alatt,
ugyanúgy nekem is vörösen tündököl
égen az alkonyat.
A Föld nemcsak nekem tartogat sok csodát,
s ha óvni is tudnánk, a szelíd természet
nem gyűrné homlokát.
Bárcsak hatalmas szárnyam lenne,
süvítve repülnék messze.
Lángban égő szikrát szórna rátok szemem, megállíthatatlanul perzselne dühös tekintetem.
Jönnétek, hogy elfogjatok.
Más
Minden.
A világ
Megváltozott,
Gőg, pénz úrrá lett.
Koldus ül az út szélén és lesi az úri népet.
Az ő lelke gúzsba kötve, nem teszi a szépet.
Csodálják nézését, irigylik szabadságát,
De nem kérnek belőle, semmiért, világért.