Emlék
Ma is gondoltam rád, Anyu,
miközben főztem a levest, és
a közösségi média egyik spórolós
csoportjában olvasgattam.
Engedtem magamnak egy kósza félmosolyt...
A déli napsütésben még nem látszik
a halál.
Álmok, vágyak a naplementében,
Táncoló gyerekek a virágzó réten,
Egy könnycsepp a szembe szökik,
A test lassan megöregszik.
Gyerekként gondoltam
szedek majd virágot
anyámnak és titokban
másnak is - Mártinak
együtt voltunk
egy csoportban
a Cikta-telepi
oviban!
Nézem, ahogy a fagyos aszfalton
A fotoncseppek szétgördülnek.
Nézek a jövőbe, rágódok a múlton,
S az emlékek újra életre kelnek.
Megfáradt testem, lassan lemaradok,
te a köröket már nélkülem futod.
Néha még visszanézel
s felém integetsz valahol.
Sebzett szívek
Intelem okán
Csak sebhelyek maradtak.
Sokat akartak...?
Legyen áldott a kéz,
mely valaha rám intett,
legyen áldott a szem,
mely valaha rám nézett.
Gondolsz néha rám, mikor leszáll az álmatlan éj?
Hogy lehettünk volna csillagok az univerzum peremén.
Gondolsz néha arra, hogy fogod a kezem?
Milyen lenne egy más világban összefonódva veled az életem.
Érzed néha, hogy ajkam megrezdül arcodon?
Talán ott vagyok olykor, hogy ne érjen fájdalom.
Pillantás, mely belém égett,
Pillanat, mely csak miénk lett.
Csoda voltál, köszönet érte,
Emlékedet szívembe véstem.
Fehér a táj, ahogy bandukolva nézem,
jégcsapok csillognak kelő Nap fényében.
Emlékszem a délutánra,
Amikor először láttam
A morcos ogrét a vásznon,
Épp átgázolt a mocsáron.
Leoltottuk már a villanyt,
de még nyitva a garázs,
látom, hogy a kazánunkban
piroslik még a parázs.