Emlékezés
Apám megmozgatott minden követ,
Hogy szerezzen a rádióba egy csövet.
Ma már bizony hallani is furcsa,
Hogy a világvevő a technika csúcsa.
Díszlet volt felettünk a zord ég,
Míg utunk kopár kövek közé emelt.
Villámfény szivárványt szaggatott szét,
A tenger a mélyben csendesen figyelt.
Egy kisfiú szaladt régen
port lélegző, szürke kövön,
bíbor felhők fent, az égen
lesték a hetedik utcai közön.
Nagyiéknál nyáron, délben
Öreg tölgyfa hűvösében
Asztal körül ül a család,
Türelmesen várják mamát.
A nagyanyámnak
Nem volt bibliája,
Csak egy könyv feküdt
Az asztalfiába.
Téli esten, míg az idő pereg,
Merengek egy öreg kép felett,
Rajta meghajolva, mintha várna,
Nagyapámat látom némán állva.
Koptattam tudásnak ódon lapjait,
Koptattam iskolám patinás padjait
Ha élne az én Édesanyám,
megfáradt kezét
a szívemhez szorítanám,
fésülném ősz hajának tincseit,
elsimítnám` homlokáról
az évek ráncait.
A jó édesanya
szereti gyermekét,
feláldozza érte
minden szabad percét.
Anyák napján virágboltba megyek,
krizantémból jó nagy csokrot veszek.
Kiviszem a jó anyám sírjára,
ráborulok korhadt fejfájára.
Emlékek, szavak és villanó képek.
Emlékezem rád, mesélek és nézlek.
Nézek fényképeket, régi képeslapot,
vagy régi videót, kazettát hallgatok.
Van, mikor a simogatás
Az emlékek fátyolán át
Talál miránk Anyák napján
És az évnek minden napján.
Csontig ható hideg szél;
sziklapárkány tetején
ülök, alattam a mély...
A focipálya udvarán álltunk
sorban, szépen,
virággal a kezünkben,
fehér blúzban,
na,
ezután egy tanár
sem nyúz majd.