Erdei állatok
Könny nélkül sír a csermely a fák között,
csacsogó szomjjal nem szürcsöl a madár.
Száraz sziklák lihegnek most a víz helyett,
ím szunnyadó áldás, a mohás meder-vár.
Kint az erdőn, hegy tövében,
napfény csillan harmatszélen.
Szeleburdi kis pacsirta
éneke száll. Leng a hinta.
A városon és a mezőn túl kezdődik a vadon.
Ember ide csak ritkán téved, - állatbirodalom.
Csodálatos erdei élet - természet varázsa.
Emberi életjelnek: csupán az erdész kis háza.
Az őzike mily szelíd állat,
Hogy árad belőle a szőrmeillat.
Rozsdás a tölgyfa, sárgulnak a nyárlevelek,
az erdő fái között csendben lépegetek.
Két eperfa éppen álomra hajtja fejét,
lerakják lombjaik szivárvány színét.
Élet az erdőn éveken át
Téli tájban
hallgat a fenyves, roppan a hó.
Őz orra nedves,
lépte is puhán toppanó,
társa a kedves,
felhőbe bújó Holdanyó.
Száncsengő csilingel,
cseng-bong a téli éj.
Szél-hárfán játszik a
jég-ujjú éji szél.
Pillekönnyű hópelyheket kavargat a szél,
A fák ágaira ráült már a dér.
Tapsifüles nyuszi ugrál hóban,
Utána a róka,
Siess nyuszi, mert hamm bekaplak,
Ha nem ugrálsz el gyorsan.
A nádnak levele hajlik föléd,
a madarak fészket építenek melléd.
Március van, a nap szikrázik,
fénye besüt a nagy szikláig.
Brumma-brumma, morog a medve,
barlangjából előjön sietve.
Előbukkan barna maci,
brumm-brumm, mondja nagy jó kedvvel...
Párapamacs lebeg tova lassan a völgy felett,
egy óvatos őzbak, a bokrok közé meredt.
Suta paták surranva koppantak tova,
kökénybokrot rezzentve futottak, vaj`, hova.
Kövér páracsepp hullott a bak orrára,
nem űzte a sutákat, ment a dolgára.
Csak azt ne hidd,
hogy nem rád vár
a farkasfogak éles villanása
tátott szájukban, amikor
tajtéktól csapzott hátuk fölött
a telihold sápadt fénye
világítja meg az erdőt,
hogy a csupasz fák...
állatmese
Az állatok rosszul éltek,
tél hidege marta mind,
nem értették, hogy más népek
mért mulatnak hajnalig?
Rengeteg szusszan, fák árnyas lombja rejti a titkát szemed elől.
Alacsony bokrot akác túlnőtte, erdőt megkezdi, szegélyt jelöl.
Szilfa tövében, kidőlt cser törzsén borostyánsátor, sűrűn benőtt.
Ősöreg bükkök törnek az égig, fiatal fácskák lábuk előtt.