Erdő
Egy jégbe öltözött világ
Felöltötte a fehér ruhát.
A hegyek, az erdő, mind nemes, fehér,
Belepett mindent a dér.
Rozsdás a tölgyfa, sárgulnak a nyárlevelek,
az erdő fái között csendben lépegetek.
Két eperfa éppen álomra hajtja fejét,
lerakják lombjaik szivárvány színét.
Jártál az erdőben, tisztáson, ligetben, voltál vízesésnél, sziklák tövében?
Féltél, szeretted, vagy közömbös volt néked az ösvény, amely hozzám vezette a lépted?
Csendes az ősz.
Bronzszínt érlel.
Vén gally játszik
Nyirkos fénnyel.
Őszi erdőt mikor járom,
szemem megpihen egy ágon,
melyre mókus ugrik éppen,
táncol az ág, s én csak nézem.
Mecsek alján, erdők között
medvehagyma terem,
tavasszal a leveleit
gyógyteának szedem.
Szép, nagy Kerekerdőben
Állatok összegyűltek
Királyt és vezetőket
Szavazni, választani.
Kószáltam a tájon
a világtól fájón,
halk muzsikát szórt rám
patak fuvolája,
rám hajolt az erdő
falombkupolája.
Lomb alatt sétál
a gyereksereg,
kalandra vágynak
a gyermekszemek.
Az erdő búskomor, félrongyos a gönce,
rozsdás avarszőnyeg terül már a völgyre.
November
Izzó galagonyák zizzenek a csendben,
búskomor az erdő, ón-könnycseppje cseppen...
Szellő. Pille.
Hangya. Tücsök.
Izeg-mozog,
moccan, nyüzsög,
zabolátlan,
pompázatos,
mézaroma,
káprázatos.
Berki szellőrózsa
hófehér virága
tavasz szőnyegeként
borul rá a tájra.
Tágra nyitott virágszirmon,
Aranysárga nárciszokon
Varázslatos tavasz ébred.
Hajnal hasad,
harang harsan,
a patakban
halacska van.