Erdő
Volt egyszer egy kis vadmalac,
nem volt csíkos a háta,
ezért gúnyolta a többi
malac óvodástársa.
Mókus Olga az erdőben
felmászott egy fatetőre,
onnan kémlelte a tájat,
látott is egy szép kis házat.
Valentini napfény
ragyog fent az égen,
hóvirágot szedek
kedvesemnek télen.
Néma csend borult a tájra,
itt maradunk éjszakára....
Nézem Bora Bora lenyűgöző képeit,
ára az egekben, azta` mindenit.
Lottózni kell, itt nincs mese,
hátha nyerek, így mindent bele.
Duna mellett, Dráva részén,
Van egy vadon, ország szélén.
Gemenc nevű meseerdő,
Pagony felett bárányfelhő.
Eljött a tavasz, közelebb van a nyár,
Édes szíved mit kíván?
Szegénylegény csürhésnek szegődött,
legelőkön, a napon edződött.
Szarukürtjét fújta minden reggel,
ostorával csergetett jókedvvel.
Sörétes puskáddal járod az erdőt,
keresed vele a mai betevőt.
Az állatok rettegnek tőled,
tudnám, mit ártottak neked.
Téli álomban alszik az erdő,
bokrok ágain zúzmara nő,
hófödte fenyőnek hajlik az ága,
sűrű fák között süvít a szél.
Erdő szélén
nem tudják
a habzó szájú,
ravasz rókák,
hogy ők bizony
nagy komák.