Erő
Armageddon
Sas vagyok... sasmadár vagyok...
Ha repülök és elfáradok, vannak áramlatok,
Hagyom-e, hogy ez nekem segítsen?
Hogy fáradtság érzése nélkül továbbrepítsen...
Ki ad erőt továbbmenni?
Ki ad erőt levegőt venni?
Ki ad erőt... felkelni... enni?
Ki ad erőt továbbmenni...?
Amikor megaláznak saját otthonodban,
Mikor szembeköpnek és nagyokat kuncognak.
Több sebből vérzek, de közlöm, hogy élek.
Közlöm azokkal, kik olvasnak,
és üzenem azoknak, kik úgy gondolták,
valami jobb lesz, ha nyilaikat kilövik rám.
Isten szabad akarattal
Teremtette a lelkeket.
Tökéletes szabad akarata
Van mindenkinek a jóra.
Édesanyánk szíve
csupa-csoda kincs,
közepén a gyermek,
kinek párja nincs...
A halál rothadó angyala vagyok,
egy gyolcs a hátamon lángolva ragyog
és fekete szénné pörköli lelkem...
Romos-mára futó borostyán-tegnapok,
csipke-szőttes álmok még bizonytalanok...
...gyalogszerrel tűnt el mérföldnyi távolság,
nyűtt munkás-szennyesét harmatcseppek mossák
Elfogyott a szó a szájról,
a csönd ciripel egy dalban.
Elhallgat a hang a tájról,
és elsüllyed a kés a vajban.
Van, hogy leborul rád a rémisztő sötét,
látod, ahogy sűrű árnyék borul föléd...
Zuhanok nem aggódva, magam alatt állok,
rajtam nem fog ki balsors, sem egy vizesárok.
Tóba süllyedek, de kiemelkedem onnan,
nem fulladok meg életemben, bánatomban.
Hömpölygő őserő,
sziklákon csörtető,
nagy mélybe zuhanó...
Ne félj, anya! Minden rendben...
Csak a szív ver hevesebben,
tudod, most kicsit izgulok,
de te legyél csak, légy nyugodt!
Egyszer csúfoltak engem is,
ez mosolyt csalt az arcomra,
mert tudtam, gyenge ember az,
aki ártani akar másoknak.
Kérlek,
ne állítsd meg az esőt bennem,
hisz úgy fogyok akkor el,
mint mind, mi porba hullott.
Hagyd, hulljon mi hullhat a szívig,
átmosott szavaim közt felnézni is félek