Érték
Félregombolt ingdarab
Szamárfüles tintás lap
Medréből kijövő patak
Halvány kimondatlan szavak
Elsózott túl hideg leves
Termékeny föld túl gyepes
Hamar jött szerelem heves
Gondterhessége lesz jegyes...
Ott él benned erőnek erejével,
érezd hát hittel és reménnyel.
Ha menni akar, hadd fusson, engedd el!
S ha megtalál, légy nyitott, fogadd el!
Hallom is és látom is,
A csapból is ez folyik,
Digitális kacatoktól
Lesz boldogabb mindenki,
De aki ezt el is hiszi,
Annak, mit is mondhatnék.
A fájdalom kútjának
Legmélyebb pontján
Csak annyit kérdek
Van-e még tovább?
A nap már régen elnyugodott,
Kint sötétség dúl
Szélvihar közepén,
A láng szívemben ismét felgyúl.
Adj kincseket énnekem, Istenem!
Adj két erős, szerető kart nekem,
hogy gondoskodón, hűen szeressen!
Vízként oltson el, tűzzel öleljen,
lobos-ifjan, zsarátnok-öregen.
Én legyek nappala és éjjele,
dalos kezdete, csöndes végzete.
Anyóka a padon ülve a parkban szétnézeget,
A fák mögött az árnyékban egy koldus épp kéreget.
Alamizsna de jó volna, áldozatot méreget,
Apró öleb gazdi előtt pórázt tépve lépeget.
Keserves ének
Amikor ezt a verset olvasod,
Lehet, hogy már halott vagyok.
Ne bánkódj ezen túl sokat,
Ezen már semmi sem változtat!
Kés vagyok, tompa és életlen.
De markolatom nem gyenge.
Sárga rét vagyok, kietlen.
De egy-két pipacs él bennem.
Elhalkult a hangod a telefonban
fáraszt a beszéd
kiábrándult mondatok
feltörő köhögés
nincs pont
én nem teszem ki
te se tedd
álmodó lélekkel adj nekünk hitet...
Túlcsordulhat-e a lélek medre,
Mely égő gondolatoktól telve,
Állandó nyüzsgő zsongásban ülve
Szavak után epedez?
Egyenes vonalon lépdel az élet,
a színes képnek hirtelen vége,
sötétbe zuhan, így nem látjuk arcát,
magasba emel egy vékony hajszál.
Tudom, hogy csodás a világ.
Még ha nem is látszódik úgy,
Mi mind értékesek vagyunk.
Lekoptak szánkról az imák...
...S nem érdekel, hogy zord erőd elhágy:
Mutasd meg a világnak igazi lényed,
Mit gondolsz magadról, csak az a lényeg!