Esőtánc
csendben esik az eső a földre
áldásunk tűzben lobog fel
fény csordul arcomon
Vízcsepp kapaszkodik a szőlőlugason,
élet tör felszínre a sziklalyukakon.
És jég függ a szívemen is reggelente,
sír, zokog esteledve a naplemente.
Ott állt az esőben, és csillogtak a levelek a fa tetején.
Táncoltam minden tócsában, és énekeltem szívből én.
Gomolygó felhő gördül az égen,
sötétlő árnya felettünk lebeg,
összegyűrődik égbolt kezében,
szeszélyes szélben furcsán szédeleg.
Lejjebb, feljebb,
Oldalt, félre.
Eső hull
Budapest
Kövezetére
Hullj hát eső
Hullj hát szenvtelen
Mondd vajon tudod-e
Meddig tart ez a szerelem
Hitted-e fölöttünk a béklyótlan felhőt,
hogy a cseppek egyenként nem ehetők,
s hogy ígéret nélküli kapzsiságunkból
nem születnek többé hűtlen szeretők?
Esik az eső.
Csendesen aláhull.
Az élet égi hírnöke.
Sokaknak bosszúság, és mégis esik.
Erdő-mező ázik,
Kicsi madár fázik.
Az ereszről víz csepeg,
Pocsolyákba lépkedek.
Esőcseppek peregve peregnek.
Cseppnyi csapatuk ezerrel özönlenek.
(10 szavas duó)
Májusi eső aranyat ér...
Van is hely, még sok elfér...
(3 soros-zárttükrös)
Holdfényben óvatosan napozok,
Átjár a fény, így kicsit sem fázok...
Holdfényben óvatosan napozok.
Estéli csendélet tavasszal...
A holdtalan, vaksötét éjszaka ráterül mindenre,
A nesztelen, zizzenéstelen csend lett a lételeme.
Hirtelen, messze ugatni kezdett egy rekedtes kutya,
És fogott! Mérges, könyörtelen hangja szerint nem mulya.
Akár a fekete méz, olyan fekete.
Tapadós, vastag ez a sűrű éjszaka.
A komor viharfelhők fentről néznek le,
Szinte hallom, hogy gyalogolnak haladva.
Esik az eső, de csöndesen,
Hallom, hogy kopog a flaszteren.