Esőtánc
Estéli csendélet tavasszal...
A holdtalan, vaksötét éjszaka ráterül mindenre,
A nesztelen, zizzenéstelen csend lett a lételeme.
Hirtelen, messze ugatni kezdett egy rekedtes kutya,
És fogott! Mérges, könyörtelen hangja szerint nem mulya.
Akár a fekete méz, olyan fekete.
Tapadós, vastag ez a sűrű éjszaka.
A komor viharfelhők fentről néznek le,
Szinte hallom, hogy gyalogolnak haladva.
Esik az eső, de csöndesen,
Hallom, hogy kopog a flaszteren.
Meleg nyári öröm izzítja a befülledt felhőt,
Érzem az egyszer csak rajtam kopogni kezdő esőt!
Felnézek, szememmel kutatom az eltekergőket,
Nem találok sehol sem eső- vagy bárányfelhőket.
Az azonos című versem haiku átirata
A nyár öröme
A meleg, fülledt felhő?
Ütöget eső.
A nyári zápor végigvert a kertemen,
Vad és heves volt, végigment a lelkemen.
Esett, zuhogott, nagycseppű, és meleg volt,
Fújt a szél is, fakoronát összekócolt.
Meddő felhő vad feketén
Esőterhét már rég elhagyta.
Rémült csapatnyi seregély
Felszáll, reményét feladva.